Víz-világtalálkozó – Globális szemléletváltás szükséges a vízgazdálkodásban

A globális szintű szemléletváltást – többek között a készletgazdálkodásról az igénygazdálkodásra való átállást – és a nagy fejlesztési programok átgondolását sürgeti Somlyódy László, az e heti Budapesti Víz Világtalálkozó tudományos fórumának elnöke, aki a Föld édesvízi készleteit fenyegető veszélyekről, a globalizáció hatásairól és a világfórum jelentőségéről is beszélt az MTI-nek. A professzor elmondta, hogy a tanácskozást a magyar kormány az ENSZ-szel és a Víz Világtanáccsal közösen szervezi. A 2012-es Rio+20 konferencia záródokumentuma kiemelt fontosságot tulajdonított a víznek a fenntartható fejlődés megvalósításában, mindez számos fontos területet fog össze a globális cselekvés szempontjából – emlékeztetett. Egyúttal először javasolták, hogy a kitűzendő célok között külön csomag foglalkozzon a vízzel. A vízellátáson és szanitáción túl több súlyos kérdésről van szó: szennyezések, közegészségügy, a fajlagos készletek fogyása, az igények fokozott növekedése, a fizikai és gazdasági vízhiány, az eltűnő vizek, árvizek és szélsőségek, nemzetközi vizek és konfliktusok. Somlyódy szerint utoljára 1977-ben az argentínai Mar del Platában volt a budapestihez hasonló nagyszabású nemzetközi vízügyi konferencia, amely meghatározta a következő évtizedek fejlesztéseit. Hozzátette, abban bíznak, hogy ezúttal is valami hasonló fog történni. A találkozó célja ajánlások kidolgozása a 2015 utáni Fenntartható Fejlesztési Agenda számára és a Budapesti Víz Nyilatkozat elfogadása. Az október 8. és 11. közötti rendezvényen jelen lesz az ENSZ-főtitkár és rajta kívül szinte a vízzel foglalkozó összes ENSZ- és nemzetközi szervezet első vagy második embere, továbbá neves tudósok és szakemberek. Mintegy száz országból érkeznek résztvevők, eddig 1250-en regisztráltak az eseményre. A szakember elmondta, hogy a tudományos fórum öt területen vitat meg kérdéseket, ezek az egyetemes hozzáférés a vízellátáshoz és a szanitációhoz, az integrált vízgazdálkodás, a jó kormányzás, a zöld gazdaság és kék vizek, végül a befektetések és finanszírozás a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában. A Föld édesvíz-készleteit fenyegető veszélyekről elmondta: a vízdilemma a meglévő bajok okán sem csekély, különös tekintettel arra, hogy azok területileg egyre gyakrabban egybeérve, egymást erősítve jelentkeznek. Somlyódy szerint például jelenleg több mint egymilliárd – elsősorban a fejlődő világban élő – ember nem részesül biztonságos ivóvízellátásban, 2,5 milliárd ember esetében megoldatlan a szennyvíz-elvezetés. Becslések szerint évente kétmillió, öt évnél fiatalabb gyermek hal meg a kórokozók terjedése miatt. A népesség és az igények növekedésével, az éghajlatváltozás hatásával az évente egy lakosra jutó készletek vészesen csökkennek, sokfelé 1000 köbméter/fő/év érték alá, amelynél a gazdálkodás kezd kritikussá válni. A kérdés azonban még bonyolultabb a tudomány által sem teljesen értett kedvezőtlen trendek és a korábban soha nem tapasztalt exponenciális jellegű változások miatt. A megállapítás sok “külső” hajtóerőre érvényes: a népesedésre, a városiasodásra, az éghajlatra, a migrációra, az életminőség változására, a társadalmi-gazdasági változásokra. Ezek nehezen átlátható módon befolyásolják a készleteket és az igényeket, azok területi változását és a szennyezéseket. A tendenciákat jellemzi, hogy az elemzések szerint 2050-re a Föld népességének mintegy fele fog fizikailag vízhiányos területen élni. Ma 10 százalék körüli ez az arány. A múltban folytatott és többnyire pazarláshoz vezető készletgazdálkodás helyett a vízszegény országok ma megkísérelnek átállni az igénygazdálkodásra: próbálják racionalizálni az igényeket és újrahasznosítani a vizet. A kulcs a víz- és anyagkörforgások zárása minden szinten: a mezőgazdaságban, az iparban és a lakásokban egyaránt. Ez a fenntarthatóság egyik fontos előfeltétele. A jövőben szemléletváltásra van szükség – hangsúlyozta a szakember. A meglévőkhöz új problémák adódnak: a fejlett országokban az elöregedő vízi infrastruktúra felújítása – amely horribilis összeget igényel -, a városi villámárvizek – a fogalom tíz évvel ezelőtt ismeretlen volt -, a gyarapodó konfliktusokat jelentő osztott vízgyűjtők kérdése, a globalizálódó kereskedelem és a virtuális víz exportja-importja és az elmúlt évek válságainak a hatása. Mára világossá vált, hogy a vízprobléma hajtóerői és az azokból származó terhelés a vízszektoron kívüliek – élelmezés, energia, éghajlatváltozás, területhasználat -, ennek megfelelően a problémák megoldása is jelentős részben a vízgazdálkodáson kívül keresendő. Ebben a társadalomnak döntő szerepet kell játszania. A feltárt problémák súlyossága, bonyolultsága és a felmerült új kérdések miatt indokoltnak látszik, hogy 2015-öt követően másként folytassuk a nagy fejlesztési programokat – hangsúlyozta Somlyódy. Úgy tűnik, egyre szélesebb az egyetértés, hogy a programokban az elmúlt évtizedek gyakorlatával szemben kiemelt szerepet kapjon a víz, ami összefüggéseiben az ivóvízellátáson és szanitáción túl integráltan, a tudomány által támogatva kezeli a felsorolt problémákat. MTI