A kutya gyermekként viszonyul gazdájához, a gazda szülőként kezeli kutyáját

Nem csak az ember tekint sokszor gyermekként a kutyájára: a felnőtt ebek számára is olyan biztonságérzetet nyújt a gazda közelsége, mint gyereknek a szülő.

Mindenki előtt ismerős, ahogy sok ember saját gyermekeként kényezteti a kutyáját. Rajta élik ki szülői ösztöneiket, társ utáni vágyukat, vagy egyszerűen csak ilyenek és kész. A baj ott kezdődik, ha valaki annyira emberként kezeli a négylábút, hogy egy percre sem engedi kutyaként élni. A kutya 15 ezer éves ember melletti, irányított evolúciója során a két faj nagyon közel került egymáshoz. Sok esetben nemcsak a gazda cseréli fel az emberi társaságot a kutyáéra, hanem fordítva is működik a dolog. Bécsi kutatók kutyák és tulajdonosaik kapcsolatát vizsgálva feltűnő hasonlóságot találtak a gyerek-szülő viszonyhoz. Egy idegen helyzetben az ebnek éppúgy biztonságérzetet, biztonságos hátteret nyújt a gazda jelenléte, mint a kisgyermeknek a szülő. Lisa Horn vezetésével a kutyákat idegen környezetben tesztelték: különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk jutalomfalatért három különböző szituációban. A reakciókat megvizsgálták úgy, amikor a tulajdonos biztatta, lelkesítette az ebet a feladat végrehajtására, amikor csak passzívan állt és amikor nem is volt jelen. A kutyák sokkal lelkesebbek voltak, ha a gazda ott állt mögöttük függetlenül attól, hogy biztatta-e az ebet, vagy csendben volt. Jelenléte tehát önmagában módfelett ösztönző volt az állatok számára. Később a gazdát egy idegenre “cserélték”, ám az ebek kedve ettől nem jött meg. A kutatók tehát úgy vélik, a magabiztos viselkedéshez a kutya számára elengedhetetlen a biztonságos hátteret jelentő gazda jelenléte. A következő lépésben azt próbálják kideríteni, hogyan alakulhatott ki felnőtt kutyák és gazdáik között az egyébként szülő és gyerek kapcsolatára jellemző viszony. Hír24