Húsvét a nagyvilágban

Húsvétkor a világ szinte minden részén Jézus Krisztus feltámadását és a tavasz beköszöntét ünneplik az emberek. Mint általában minden ünnep, a húsvét is egy kicsit más a különböző népeknél. Nézzük, néhány nem túl távoli országban milyen hagyományok vannak. Finnország Virágvasárnap kezdődik a finn „csendes hét”, s húsvéthétfővel ér véget. Virágvasárnap az emberek ismerőseiket, rokonaikat köszöntésképpen egy fűzfaággal enyhén megcsapkodják. Ez ugyanolyan régi finn hagyomány, mint a szerencsekívánás. Cserébe kapnak valami ajándékot a hét elteltével, általában tojást vagy édességet. Hasonló „fűzfavesszős” szokások Európa más részein is elterjedtek, aminek bibliai eredete van: amikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, az emberek pálmaágakat lengetve üdvözölték. Északon a pálmákat fűzfaágak szimbolizálják, mivel a fűz virágzása jelzi a tavasz beköszöntét. A „csendes hét” vallásos hangulata tükröződik a népszokásokban is. A nagypénteki kissé szigorú: sötét ruhába kell öltözni, nem szabad a tűzhelyt begyújtani, tilos felseperni a folyosót, nem lehet meglátogatni az ismerősöket. Vacsorázni csak naplemente után szabad. Nyugat-Finnország bizonyos területein a gyerekeket nagypénteken kora reggel elnáspángolják, hogy emlékeztessék őket Krisztus szenvedéseire. Finnország délkeleti részében a gyerekek húsvét éjszakáján a faluban járkálnak, kezükben valami hangos hangszer, pl. rigli vagy tehéntülök. A hangos zenebona jelzi a „csendes hét” végét. A gyerekek nagy örömére, húsvét után hintát vagy libikókát szokás készíteni. Finnországban a 19. században vált hétköznapivá a baromfi, ekkor terjedt el az a szokás, hogy a felnőttek eldugnak néhány tojást, amit a gyerekeknek meg kell találniuk. Ám a nálunk sokfelé „ismert” húsvéti nyuszi csak Finnország néhány részén „tojja” a tojást. A régi hiedelem szerint: húsvét reggel a felkelő nap táncot lejt, ezzel örvendezve Krisztus feltámadásának. Húsvét reggelén az emberek jó korán kimennek egy olyan helyre, ahonnan láthatják a napfelkeltét. Amikor az aranyló napkorong megjelenik, olybá tűnik, mintha remegne, táncolna. A néphagyományban igen elterjedtek a boszorkányok erejéről szóló történetek, mesék. Az északi népek szerint nagypéntek és húsvétvasárnap között repülnek a boszorkányok. Ebben az időben Jézus a kőtömbbel lezárt sírjában feküdt. A hagyomány szerint a boszorkányok idős nők, akik eladták lelküket a gonosznak. Régen nagyon féltek tőlük, úgy vélték, földöntúli erejükkel bánthatják az embereket és a háziállatokat. Emiatt Nyugat-Finnország néhány területén szokás maradt, hogy vasárnap tábortüzet gyújtanak a boszorkányok elégetésére. Ma már a boszorkányok hozzátartoznak a húsvéthoz, és ők szimbolizálják az ünnepet. Az elmúlt század óta a boszorkány, a seprű és a fekete macska a gyerekek kedvenc húsvéti játékaihoz tartozik: boszorkánynak öltözve körüljárják a falut, bekopogtatnak a házakba, jókívánságukat mondanak, verset szavalnak egy kis édesség vagy aprópénz reményében. Franciaország A megfeszített Krisztus emlékére nagypéntektől húsvéthétfőig a harangokat nem kongatják meg. Az anyák azt mondják a gyerekeknek, hogy „a harangok Rómába repültek”. Hétfőn, kora reggel a picik kiszaladnak a kertbe, az eget fürkészik, vajon mikor jönnek vissza a harangok. Ezalatt a nagyobbak és a szülők csokoládétojásokat rejtenek el, amit persze a kicsik megtalálnak. Németország A jó barátok kézzel festett szép, jellegzetes mintájú hímes tojást ajándékoznak egymásnak barátságuk jeleként. Általában a mintázat helységről helységre változik, s ezt az idősebb nemzedék adja tovább a fiataloknak. Sok helyen szokás, hogy a falubeli lányok piros tojást adnak kérőjüknek ajándékba. Viszont, ha a lányok nem készültek el időben az ajándékkal, a fiúk elnáspángolják őket. Svédország A svédeknél a tojás az élet és a feltámadás szimbóluma, így nem csoda, hogy ez a húsvéti ételek és játékok alapja. Minden házban összeülnek a lakók tojást festeni. A gyermekek körében igen elterjedt és kedvelt a tojásgurító verseny. A svédek is úgy gondolják, hogy a boszorkányok húsvétkor erejük teljében vannak. Még a modern időkben is hisznek a fekete mágiát űző banyákban. Húsvét reggel az emberek félve gyújtanak tüzet a kemencében, mivel tartanak a kéményben rejtőző boszorkányoktól. A hiedelem szerint úgy lehet megbizonyosodni arról, hogy kéményünk mentes-e gonoszságtól, hogy 9 fajta fát tüzelünk el a kályhában. Bulgária A világ minden ortodox keresztény nemzeténél a piros színű tojás a húsvét szimbóluma. A tojásokat szent csütörtök este, a szentmisék után kezdik festeni, majd szombat este, az erre az alkalomra készített kenyérrel együtt, néhányat elvisznek a templomba, ahol a pap megáldja azokat. A tojás jelképezi a török-barátságot, az összetartozást, és az ősöket is. Az éjféli mise után – majd néhány napon keresztül – feltörik a tojásokat. Az egyiket a templom falához ütögetik, és ez lesz az első tojás, amit a böjt után megesznek. Ez a rituális tojásfeltörés megelőzi a húsvéti vacsorát. Mindenki kiválaszt egyet, s egymáséihoz ütögetve próbálják feltörni a tojásokat. Úgy tartják: akinél az utolsó ép tojás van, annak szerencsés éve lesz. Régebben szokás volt, hogy a megszentelt tojásokat a mise után elásták a szőlősben, hogy az úr megóvja a szőlőt a jégvihartól, s hogy bőséges termést hozzon. Úgy gondolták, hogy az ily módon s időben elásott tojás egész évben szerencsét hozhat. Szokás volt, hogy március 25-én ültették el a tököt, mert a hiedelem szerint így sokkal édesebb lesz. Egy-két nappal húsvét előtt minden keresztény család egy cipót s néhány piros tojást küld török barátainak. A kézbesítő általában kap egy kevéske pénzt fáradozásáért.