VÉLEMÉNY. Mi bajunk a Székelyföld zászlójával?

Lucian Mândruţă mintaszerű gesztusa, van mit tanulnunk tőle. Nem értem, mi bajunk a Székelyföld zászlójával. Nyugaton bármerre jársz, mindegyik vidéknek megvan a történelmi zászlaja, fesztiválja, sajtfélesége, könyvesboltja és kastélya. Ezek mind elmondanak valamit arról a helyről, és hozzáadnak valamit az övezet kultúrkincséhez. Miért ne lehetne ez így nálunk is? Végül is, mi bajunk a magyarokkal? Nem igaz, hogy legalább ezer éve itt vannak? Nem igaz, hogy védték a határt? Tudják a román emberek, hogy hány csatában haltak meg magyarok, hogy megvédjék Erdélyt a töröktől és a tatártól? Nem tudják. Mert nincs szemünk és fülünk, csak Ştefan és Mihai számára. Mivel a mi tankönyveink szerint más nemzeteknek nincsenek hőseik, azoknak a népeknek sem, amelyekkel történetesen ugyanazon a történelmen osztozunk, amely megérdemelné, hogy megbékéléssel érjen véget. Én azt hiszem, hogy a botrány a székely zászló körül annak a szélsőjobbos magyar elméletnek hajtja a malmára a vizet, miszerint a románok primitívek, és az undorító nacionalizmust támogatja mindkét oldalon. Azoknak használ, akiknek most be kellene indítaniuk a gazdaságot, és akiknek nincs más megoldásuk, mint újraszítani a gyűlöletet. Éppen ezért kitűzöm ide a székely zászlót. Kedves magyarok, mivel román állampolgárok vagytok, akárcsak én, történelmi jelképeitek az enyéim is. Nem büszkélkedhetünk a törcsvári kastéllyal, amelyet a teutonok építettek (nem pedig a nea’ Ionok), anélkül, hogy ebből levonnánk a következtetést. Ma én is székely vagyok. Az első argeși székely! * Ahogy a maszol.ro beszámol róla, Lucian Mândruță tévés újságíró tavaly december elsején azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a román nemzeti ünnepen arról írt: Románia csak a kisebbségben élő nemzeti közösségekkel együtt teljes ország. mandiner