Hasznosnak érzik munkájukat a Petőfi Sándor szórványprogram erdélyi résztvevői

Hasznosnak érzik munkájukat azok a közösségszervezők, akik a Petőfi Sándor Program keretében tevékenykednek augusztus óta erdélyi szórványtelepüléseken – derült ki azon a keddi sajtóbeszélgetésen, amelyet Magyarország kolozsvári főkonzulátusa szervezett számukra.

A Petőfi Sándor Program keretében ötven ösztöndíjas végez közösségszervező munkát Kárpát-medence szórványvidékein, közülük 22-en dolgoznak Romániában. A programra határon túli érdeklődők is jelentkezhettek, a szervezőknek azonban gondjuk volt arra, hogy senki ne a szülőföldjére térjen vissza. Így az erdélyi szórványban dolgozó ösztöndíjasok között a magyarországiak mellett olyan is akad, aki Vajdaságból, Kárpátaljáról illetve Moldvából származik.

Mile Lajos főkonzul elmondta, hogy a program ösztöndíjasai áldozatvállalással végeznek közösségformáló munkát, mely mindenütt a helyi igényekhez igazodik. Arra törekszenek, hogy az elindított tevékenység akkor is folytatódjék, ha lejár a program. Barabás János vezető konzul hozzátette, a program elindításához az a tapasztalat vezetett, hogy a szórványban ott van magyar közösségi élet, ahol van, aki a vállára vegye a közösség szervezésének a dolgát. A program ösztöndíjasai a hiányzó helyi szervezőket pótolják.

A Beszterce megyei Vicében tevékenykedő Monostori Bea elmondta: azzal szembesült, hogy a kis szórványközösségben “nem föltétlenül ugyanazt a magyar nyelvet beszélik”, mint Magyarországon. Az itteni iskolában tanuló gyermekeket meg kellett tanítani azokra a játékokra, mondókákra, énekekre, amelyek Magyarországon általánosan ismertek. A moldvai csángó származású Bogdán Tibor, aki Máramaros megyében vállalt szolgálatot, elmondta: arra is figyelmet kellett fordítania, hogy a bejegyzett helyi magyar egyesületek készítsék el az év végi könyvelési mérlegüket, hogy jövőre pályázhassanak támogatásokra. A Brassó megyei Kőhalomban szolgáló Hunyadi Péter tapasztalata szerint a távolról jött ember nagyobb hatással lehet a közösségre. Már az a tény is felértékeli a kis közösségek önbecsülését, hogy Magyarországról jöttek hozzájuk ösztöndíjasok.

A beszélgetés résztvevői közül többen a román közösséggel való találkozásaik pozitív élményeiről számoltak be. A Segesváron dolgozó Ferencz Orsolya elmondta, románok is jelezték, hogy látogatnák az általa szervezett rendezvényeket. A Fogarason dolgozó, székelyföldi származású Bokor Csongor viszont a közösség hátrányos megkülönböztetését is észlelte. Mint elmondta, csak az újonnan épített ortodox templom kapott díszkivilágítást a kisvárosban, a magyar műemléktemplomok az egyházak többszöri kérése ellenére sötétek maradtak.

A 2015-ben első alkalommal meghirdetett Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai 2016 májusáig maradnak a szórványközösségekben.

MTI