Esély sem volt az amerikai segítségre 1956-ban

Kecskés D. Gusztáv történész szerint a szovjet-amerikai szembenállás, a hidegháborús érdekszférák katonai vonatkozásának kialakulása, amely lényegében a második világháború végén megtörtént, “eleve lehetetlenné tette”, hogy akár ENSZ-katonák, akár más nyugati vagy amerikai katonák megjelenjenek Magyarországon az 1956-os forradalom és szabadságharc idején.

A történész az M1 aktuális csatorna műsorában szerda este azt mondta: a forradalommal kapcsolatban az ENSZ-nek gyakorlatilag nem volt manőverezési lehetősége; a nemzetközi szervezet szerepét a korabeli Magyarország, de részben a világ közvéleménye is túlértékelte.

Kecskés D. Gusztáv úgy fogalmazott: illúziókat keltett sokakban, hogy az ENSZ sikeresen kezelte a szuezi válságot, de ez csak úgy történhetett meg, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt támogatta ezt. A szuezi válság a két szuperhatalomnak Magyarországgal kapcsolatban “ürügyként” kiválóan használható volt – fogalmazott. A szovjetek megértették, hogy a közvélemény a szuezi történések felé fordul, az jobban “eladható”, az amerikaiak pedig, akik az 1950-es évek elejétől hirdették, például a Szabad Európa rádión keresztül, hogy egy vasfüggöny mögötti nép lázadását nem néznék tétlenül, “ráfoghatták” a szuezi válságra, hogy miért nem sikerült megsegíteniük Magyarországot – részletezte. “De mindez csak ürügy volt” – hangoztatta.

Közölte: az ENSZ-nek rengeteg anyaga van az 1956 és 1963 közötti Magyarországról, mert a világszervezetben “válsággócnak” tekintették az országot.

Kecskés D. Gusztáv szólt arról is, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztossága az 1956-os magyar menekülthullám sikeres kezelésének köszönheti, hogy megerősödött.

MTI