Lékiratok: Jankovics Marcell önéletrajza, a vitatott passzus nélkül

Jankovics Marcell rajzfilmrendező, író Lékiratok című önéletrajzának 2008-as bezúzása után a kötet némileg átdolgozott változatát jelentette meg az Ünnepi Könyvhétre a Helikon Kiadó. “Amikor a Lékiratok először megjelent, a Pannónia Filmvállalat egyik pártállami igazgatója beperelt, mert olyasmit állítottam róla, amit nem tudtam bizonyítani” – idézte fel Steinert Ágota, a kötet szerkesztőjének kérdésére a könyvhét Vörösmarty téri színpadán tartott vasárnapi kötetbemutatón a szerző. Jankovics Marcell hozzátette: a Lékiratokat ekkor bezúzták, így az új kiadásból a kifogásolt tizenkét sort ki kellett hagyni, de más, apróbb változtatásokat, pontosításokat is végzett a szövegen. A Lékiratok “ifjúságom, gyermekkorom eseménydús részeit dolgozza fel születésemtől kezdve a Pannonia Filmstúdióba való felvételemig, azaz életem első tizenkilenc évét” – jegyezte meg. A kötet címére utalva szerző hangsúlyozta: az nem pejoratív akar lenni, a lék azonban mégis feltételez “egy jégpáncélt, amelyet próbáltam a rosszak fölé húzni”. Mint emlékeztetett, három évig dolgozott az önéletrajzon, aminek gyomorfekély lett a vége: előkerült például az 1950-ben, a Nemzeti Bank-per során letartóztatott apja periratainak egy része, ezeket olvasva át kellett élnie az egykori igaztalan vádakat. “Az írás úgy hatott rám, mintha fel akarnám törni a jeget” – fogalmazott. Jankovics Marcell elmondása szerint családja a középnemesség alsó ágához tartozó “konglomerátum” volt, osztrák, örmény, szlovák, lengyel és talán német felmenőkkel. Szépapja, Meszlényi Jenő Kossuth Lajos sógora, Görgey fiatalkori testőrtársa, majd Komárom térparancsnoka volt. “Jankovics nagyapám két nyarat Turinban tölthetett Kossuth Lajossal; a többiek derék polgárok voltak, sokan jogászok, anyai nagyapám eljutott a tábornoki rangig, de mint orvos” – szólt felmenőiről. Nagyapja a 19. század egyik legjelentősebb magyar hegymászója volt, egyben író, akinek több munkája megjelent a rendszerváltás után is, megírta például Pozsony két világháború közötti történetét – emlékeztetett. Mint a szerző felidézte, apját keveset látta, hiszen maga még csak kilencéves volt, amikor az elismert bankárt bebörtönözték, azelőtt pedig apja sokat utazott a szakmája miatt. “Apám letartóztatásából akkor keveset értettem. Éppen a konyhában játszottam, amikor egy kis púpos ember vezetésével beviharzottak az ávósok, a konyhaajtóból annyit láttam, hogy bilincsben elvezetik” – idézte fel Jankovics Marcell. Mint hozzáfűzte: apját 1956-ban Darvas Iván csapata szabadította ki, ekkorra azonban egészsége már olyan rossz állapotban volt, hogy azonnal kórházba kellett dugni, valószínűleg ezért nem is vitték aztán vissza a börtönbe. “Az ártatlanok többsége tönkremegy a börtönben, ezt történt apámmal is” – fogalmazott Jankovics Marcell, hozzátéve: ahogy az addig történteket, önéletírásában a kitelepítés éveit sem festette le tragikus színekkel. MTI