Nagypéntek a Vatikánban

Ferenc pápa vezette a Szent Péter bazilikában tartott nagypénteki szertartást, amely megelőzte a Colosseumnál rendezett via crucis keresztútját.

Ferenc pápa a nagypénteki liturgia kezdetén arcra borult a Szent Péter bazilika főoltára előtt, és csendben imádkozott, ahogyan XVI. Benedek is tette pápasága első éveiben. Az egyházfő a Krisztus vértanúságát jelképező piros színű ruhát viselte. A krisztusi passióra és kereszthalálra emlékező igeliturgiára megtelt a bazilika, amelyet minimális fény világított meg, hogy ezzel is a Krisztus halálával a világra ereszkedő sötétséget idézze. A szertartáson Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház prédikátora beszélt Franz Kafka regényének kastélyát idézve. Úgy fogalmazott, “az egyháznak nem szabad komplikált és érthetetlen kastéllyá változnia… Meg kell szabadulnia a keresztény egyházakat egymástól elválasztó falaktól, a túlzott bürokráciától, a múltbéli vitáktól…”. “Krisztus az egyház kapuján kopogtat, de nem azért, hogy belépjen, hanem azért, hogy kilépjen a világba” – mondta Cantalamessa Ferenc pápa nagycsütörtöki szavait idézve az emberekhez a lehető legközelebb kerülő egyházról. Tízezrek követték a Colosseumnál a Ferenc pápával tartott Via Crucist, amelynek meditációit libanoni fiatalok írták. A keresztút az ókori amfiteátrumtól a szemközti Palatinus-dombig haladt, ahol Ferenc pápa várta a keresztet. Olaszok és külföldiek mécsessel a kezükben követték a stációkat és az elhangzó meditációk szövegét. Az első stáción a mai kor Pilátusairól volt szó, akik “kezükben tartják a hatalmat és az erősek érdekeit szolgálják vele (…), eltaposva az emberek méltóságát és az élethez való jogát”. A másodikon a “hit és az erkölcs értékeit elfojtó vak laicizmusról”, majd a “mártírként szenvedő Közel-Kelet megalázott és szenvedő népeiről” szólt a meditáció. Ennek szövegét libanoni fiatalok írták Bisár ar-Rai antióchiai maronita pátriárka vezetésével. A témák között szerepelt a család és az élet védelme, valamint a vallásszabadság és a vallások egysége “a közös jó érdekében”. Többször volt szó a Közel-Keletről, amelynek “testvériesebbnek, békésebbnek, igazságosabbnak” kell lennie. A “keleti egyházak fiainak legyen bátorsága ahhoz, hogy országaikban maradjanak” – hangzott el. Számos állomáson a szegényekért, hajléktalanokért, betegekért, menekültekért, az “erőszaknak és kizsákmányolásnak kitett” gyermekekért, a “sebzett, megerőszakolt és diszkriminált” nőkért, “az elkeseredés, kábítószer, szekták áldozataivá váló” fiatalokért imádkoztak. “A sebzett és elfelejtett ember nem veszíti értékét” – szólt a keresztutat kísérő szöveg. A keresztet a stációkon többen vitték: Agostino Vialli bíboros a pápa római helynöke, egy kétgyermekes olasz és egy indiai család, egy tolószékes beteg, két kínai szeminarista, két szentföldi ferences szerzetes, két nigériai és két libanoni nővér, két brazil fiatal a nyári Ifjúsági Világtalálkozó jegyében. Libanoni kórus énekelt. Ferenc pápa ülve és térdelve imádkozva követte a keresztutat. “Néha úgy tűnik Isten csendben van, nem válaszol a rosszra. Isten már szólt, Krisztus keresztjével” – fogalmazott a Via Crucist követő beszédében. Hangsúlyozta, hogy “Isten szeretetével ítélkezik felettünk (…), ha hiszünk szeretetében, üdvösségre találunk, ha elutasítjuk szeretetét, mi ítéljük el önmagunkat”. “A rossz bennünk és körülöttünk is tevékeny. A keresztényeknek a rosszra a jóval kell válaszolnia” – hangoztatta. Emlékeztetett XVI. Benedek tavaly szeptemberi libanoni látogatására, amely “a remény jele volt az egész Közel-Kelet számára az ott élő keresztények ereje és muzulmán testvérek barátsága” miatt. A Ferenc pápa vezette első római keresztút rövidebb volt a megszokottnál: a stációk címe csak olaszul hangzott el és az egyházfő szokása szerint rövid beszédet mondott. Rómában a húsvéti szertartások a Ferenc pápa vezette szombati vigíliával folytatódnak a Szent Péter bazilikában. MTI