18 hónapig lépnek ki az EU-ból az angolok

Kevesebb mint két évig, nagyjából 18 hónapig fognak tartani a tárgyalások az Egyesült Királyság kilépéséről az Európai Unióból (Brexit) – közölte kedden Michel Barnier, a Londonnal folytatandó tárgyalások munkacsoportjának vezetője.

A korábbi belső piaci biztos brüsszeli sajtóértekezletén azt mondta, hogy a kilépési folyamatra két év áll rendelkezésre, és nem szándékoznak ezt túllépni. A cél az, hogy 2018 októberére megegyezzenek az Egyesült Királysággal, a kilépési egyezményt pedig 2019 márciusáig ratifikálják, még a májusi európai parlamenti választásokig.

Nagy-Britannia EU-ból való kilépését támogató tüntetők az EU-tagság megszűnéséhez vezető folyamat felgyorsítását követelik Londonban 2016. november 23-án. A szigetország lakossága június 23-án népszavazáson döntött az ország kiválásáról az Európai Unióból.

Hozzátette, ehhez persze az kell, hogy London betartsa a szavát, és jövő év márciusáig aktiválja a Lisszaboni Szerződés 50. cikkét, amely szabályozza – és aktiválása hivatalosan el is indítja – a kilépési folyamatot.

Négy alapelv lesz a tárgyalások során

Barnier nem ment részletekbe arról, hogy miként alakulhat a Brexit után az EU és az Egyesült Királyság kapcsolata, ugyanakkor utalt Norvégiára, amely nem tagállam, de tagja az EU közös piacának, cserébe pedig hozzájárul az unió költségvetéséhez, és elfogadja az uniós állampolgárok szabad mozgását.

A francia politikus emellett ismertette azt a négy alapelvet is, amelyeket mindvégig szem előtt tartanak a tárgyalások során. Szavai szerint ezek a maradó 27 tagállam egységének megőrzése, érdekeik érvényesítése, nem kezdődnek tárgyalások az 50. cikk aktiválása előtt, az Egyesült Királyság nem járhat jobban az unión kívül, mint belül, és tiszteletben kell tartani az EU négy szabadságát, vagyis London nem férhet hozzá az egységes piachoz, ha nem fogadja el a személyek szabad mozgását.

Nem lehet mazsolázgatni

Barnier ehhez hozzátette: nincs mazsolázgatás, nem lehet kiválogatni az uniós tagságnak csak az előnyeit.

A tárgyalások kimeneteléről szólva azt mondta:”őszintén szólva nem tudom, mi a hard vagy a soft Brexit”. Ezzel a brit politikai zsargonban meghonosodott kifejezésre utalt, miszerint a hard Brexit forgatókönyv alapján az Egyesült Királyság nemcsak az EU-ból, hanem az unió egységes belső piacáról és a vámunióból is távozna. A soft Brexit értelemszerűen ennek ellenkező változata.

“Azt viszont meg tudom mondani, mi az a Brexit… világos egyezményt akarunk, amelyet el akarunk érni a rendelkezésünkre álló korlátozott időkereten belül, azt akarjuk, hogy a mi szempontunkat, valamint a maradó 27 tagállamnak az Európai Tanács által meghatározott érdekeit számításba vegye az egyezmény, amely egyben megőrzi a huszonhetek egységét”.

A bíróságtól függ az “egysoros törvénytervezet” a kilépéshez

A brit kormány jogi képviselője szerint “egysoros törvénytervezet” beterjesztésével és elfogadtatásával megoldható a brit EU-tagság megszűnéséhez vezető folyamat hivatalos elindítása, ha a legfelsőbb bíróság úgy dönt, hogy ehhez parlamenti jóváhagyás kell. A brit legfelsőbb bíróság a héten tart négynapos tárgyalást annak eldöntésére, hogy a kormánynak kell-e kérnie a parlament jóváhagyását a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválásához.

Theresa May brit miniszterelnök álláspontja szerint a cikkely aktiválása – amelyet a kormány a jövő év első negyedének végéig irányzott elő – az ő személyes döntési jogkörébe tartozik, és e döntéséhez nem kell előzetes parlamenti jóváhagyás, miután az EU-tagságról június 23-án rendezett népszavazáson a választók többsége arra voksolt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból.

Ezt az álláspontot azonban a brit parlament kikezdhetetlen döntési szuverenitásának elsőbbségét vallók jogilag megtámadták a londoni felsőbíróság előtt. Az első fokon eljáró bírói fórum a múlt hónapban a kereset beterjesztőinek adott igazat, kimondva: a brit parlament szuverén jogkörébe tartozik a döntés az EU-tagságot megszüntető folyamat elkezdéséről.

A felsőbírósági végzés ellen a kormány a legfelsőbb bírósághoz nyújtott be fellebbezést. Ennek második, keddi tárgyalási napján a kormány jogi főképviselője, James Eadie kijelentette: ha a legfőbb fellebbviteli fórum a felsőbírósági döntést hagyja jóvá, akkor a kormány egysoros törvénytervezetet terjeszt a parlament elé az 50. cikkely aktiválásáról. Eadie szerint ebben semmiféle részletesebb utalás nem szerepelne még arra sem, hogy a brit kormány milyen stratégiát választ majd az Európai Unióval folytatandó kilépési tárgyalásokon.

A kormány jogi képviselője sokkal nagyobb problémának nevezte a felsőbírósági döntés esetleges legfelsőbb bírósági megerősítésének precedensjogi következményeit. Érvelése szerint az első fokon hozott végzés véglegesítése eddig nem ismert korlátozok közé szorítaná a kormányt illető végrehajtói jogkör gyakorlásának szabadságát a külügyek irányításában. Eadie szerint ennek “a lehetséges legsúlyosabb következményei lennének” a Korona által a kormányra ruházott királyi kiváltság (Royal Prerogative) döntési jogkörének használatára a brit külpolitikában.

A legfelsőbb bíróság csütörtökön fejezi be a fellebbezés tárgyalását, és várhatóan január második felében hozza meg jogerős döntését.

MTI