Elszámoltatnák Illés Ildikót: mit tett a marosvásárhelyi magyar gyerekek érdekében?

Nyílt levél Címzett: Illés Ildikó, a Maros Megyei Tanfelügyelőség Főtanfelügyelő-helyettese, az RMDSZ Maros megyei szervezetének oktatásügyi alelnöke Tisztelt Főtanfelügyelő-helyettes Asszony! Jelen nyílt levelünkkel azért fordulunk Önhöz, mert a jelenleg betöltött állami és politikai funkciói alapján Ön az a személy, aki a magyar anyanyelvű gyerekek, szülők valamint pedagógusok érdekeit hivatott képviselni Maros megye – különös tekintettel a megyeszékhely, Marosvásárhely – iskoláiban. A hatályban levő 2011/1-es Tanügyi Törvény (VII. fejezet, 94-es cikkely, 4-es pont) értelmében a főtanfelügyelő-helyettes a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség ajánlása alapján kerül kinevezésre, ennek alapján az Ön által betöltött munkakör, az adminisztratív és oktatásszervezői feladatok mellett, kisebbségvédelmi feladatokra is kötelezi, és ezek közé tartozik a magyar gyerekek nyelvi jogainak érvényesítése, a teljes kétnyelvű nyelvi tájkép biztosítása Maros megye, Marosvásárhely két-tannyelvű iskoláiban. A jelenlegi megyei és marosvásárhelyi iskolarendszerben a magyar gyerekek nyelvi jogai folyamatosan sérülnek, a magyar tannyelvű osztályok olyan intézményekben működnek, amelyeken nem találunk kétnyelvű homlokzati táblát, amelyek belső tereiben a faliújságok és közérdekű hirdetések kizárólag román nyelven szólítják meg a magyar közösség gyerekeit, azok szüleit. Miközben az RMDSZ – amely szervezet Önt tartotta a legalkalmasabbnak a megyei főtanfelügyelő-helyettesi állás betöltésére – fennen hirdeti a város kétnyelvűségét, a megyeszékhely iskoláiban a diszkrimináció megszokottá vált, minden hirdetés, közérdekű tájékoztatás egy nyelven zajlik, román nyelven zajlanak az évzárók és évnyitók, a magyar gyerekek oklevelein és osztálytermeinek feliratain, a legtöbb esetben, nem találni magyar szót. Sajnálatos, hogy az elmúlt években Ön, aki a megyei Tanfelügyelőségen belül a magyar gyerekek jogait védeni hivatott személy, egyetlen egyszer sem foglalt állást nyelvi jogi kérdéskörben – akkor is hallgatott, és a mai napig nem nyilatkozik – amikor civil kezdeményezések feltárták az iskolai egynyelvűséget, az Országos Diszkriminációellenes Tanács pedig nyelvi jogi diszkriminációt állapított meg a város több oktatási intézményben. Ön, aki állítólag a mi gyerekeink érdekeit és jogait érvényesíti az oktatási rendszeren belül, soha nem tett semmit az iskolák egynyelvűségének megszüntetése ellen. Számunkra érthetetlen, hogy miért engedi, hogy gyerekeink osztálytermeinek feliratozása, az iskolák könyvtárosai és adminisztratív személyzete napi rendszerességgel felszólítson minket vagy gyerekeinket, hogy beszéljünk románul az iskolai ügyintézéseink során. Ebben az országban számos törvény létezik, amely a magyar gyerekek, pedagógusok nyelvi jogait biztosítják. Ezek alkalmazása miért nem fontos, az Ön számára, továbbá az is érthetetlen számunkra, hogy az RMDSZ miért nem szólítja fel Önt arra, hogy az iskolai kétnyelvűséget tekintse munkaköri kötelességének. Hiszen az RMDSZ a mi érdekeinket hivatott védeni, ennek köszönhetően kérték az Ön munkakörének létrehozását is. Szülői csoportunk több éve küzd azért, hogy gyerekeink iskolája – a Liviu Rebreanu Általános Iskola – a diszkriminatív egynyelvűség helyett válassza a kölcsönös tisztelet jegyét tükröző iskolai kétnyelvűséget. A szülők először 2010-ben fordultak a tanintézmény vezetőségéhez és kérelmeikben többszörösen kérték a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Beadványainkra minden alkalommal elutasító válasz érkezett. Ezt követően a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) kérésünkre feljelentette az iskolát (három más tanintézménnyel együtt) az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), amely a 2011/172-es határozatával diszkrimináció miatt elmarasztalta az iskolát. A határozat, és igazgatócsere után a három épületből álló épületegyüttesbe kikerült 4 darab magyar felirat (tanári szoba, könyvtár, igazgató helyettes, titkárság), de minden más közérdekű információt továbbra is kizárólag román nyelven jelenített meg az intézmény. Szélmalomharcnak tűnő küzdelmünk több éve zajlik, az egynyelvűség és a magyar közösséget nyelvi jogait megtagadó román képviselői – igazgató, főtanfelügyelő – mellett Ön sem támogatta kezdeményezéseinket, mindamellett, hogy számos kéréssel fordultunk a Tanfelügyelőség fele is, tehát nem állíthatja, hogy nem ismerte jogos követeléseket tartalmazó kéréseinket, továbbá azt sem tagadhatja le, hogy tudott arról, hogy az ODT több iskolában diszkriminációt állapított meg. Felmerül a kérdés, mit tett Ön a nyelvi jogi diszkrimináció megszüntetéséért? Az Ön kinevezését javasló RMDSZ-nek sem tűntek fel ezek az anomáliák? Tájékoztatásként röviden: az iskolai kétnyelvűségért elindított szülői akciónk az idén tölti be a harmadik születésnapját. Az elmúlt évek számos sikertelensége ellenére, 2012 októberében több mint 350 magyar szülő nevében újból benyújtottunk egy petíciót a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóságára, amelyben kértük, hogy a tanintézmény tartsa tiszteletben a magyar gyerekek és szüleik törvények által biztosított nyelvi jogait. A beadványt iktatták a Maros Megyei Tanfelügyelőségen és a Polgármesteri Hivatal iskolákért felelős osztályán is. A Tanfelügyelőség semmitmondót választ küldött, és sajnos konkrét lépések helyett – iskola határozott felszólítása a diszkrimináció megszüntetésére – hagyta, hogy az iskola igazgatója megalázó módon visszautasítsa a szülők által ingyen, adományként felajánlott kétnyelvű feliratok kihelyezését. Kedves Illés Ildikó! Ön annak az intézménynek egy magas rangú beosztottja, amely szemet huny a magyar gyerekeket ért diszkrimináció fölött, miközben teljes mellszélességgel kiáll a jogokat sárba tipró román anyanyelvű iskolaigazgató mellett. Sajnos még számos ilyen intézményvezető létezik ebben a városban, ezeket Ön rendszeresen látogatja és tárgyal velük. Felmerül bennünk a kérdés, hogy iskolalátogatásai, munkamegbeszélései során hányszor szólította fel az intézmények igazgatóit a nyelvi jogi diszkrimináció megszüntetésére. Véleményünk szerint soha ilyen hivatalos kérést, utasítást nem sikerült megfogalmaznia. Ennek fényében szeretnénk megkérdezni, hogy Maros megye oktatási intézményeiben zajló diszkrimináció terén Ön kinek a jogait és érdekeit védi? Ebben az iskolai évben, az előző gyakorlatát követve, Ön egyszer sem lépett fel gyerekeink nyelvi jogaiért, miközben mi, magyar szülők ebben a tanévben már ötször álltunk ki az iskola elé és követeltük a diszkrimináció megszüntetését. Kérésünkre a Civil Elkötelezettség Mozgalom újabb (második) panasszal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérte a 2011/172-es határozat érvényre juttatását és az iskolára a maximális büntetés kiszabását. Mindezek alapján arra szeretnénk Önt felkérni, hogy az Ön munkaköréből fakadó kötelezettségek, valamint a magyar közösség érdekeit hivatott megyei RMDSZ-ben belül kijelölt felelősségek értelmében tegyen konkrét, adminisztratív lépéseket, szólítsa fel az összes megyei, városi két-tannyelvű tanintézményt – köztük gyerekeink iskoláját, a Liviu Rebreanu Általános Iskolát – arra, hogy tegyen eleget a nyelvi jogokat biztosító törvényi előírásoknak és alkalmazza azokat. Szeretnénk figyelmeztetni, hogy nem sajtónyilatkozatokban megfogalmazott látszatmegoldásokat szeretnénk látni, hanem valós kétnyelvű iskolákat akarunk. Tevékenységét figyelemmel fogjuk követni, az eredmények hiányát számon fogjuk kérni. Végezetül szeretnénk Önt tájékoztatni, hogy küzdelmünket nem fogjuk abbahagyni, addig harcolunk, ameddig gyerekeink iskolája tiszteletben tartja közösségünk nyelvi jogait. Szülői Kezdeményező Bizottság 2013. május 9.