Agy: fontosabb, hogy milyen, mint az, hogy mekkora

Az agy szerkezeti elrendezése, nem pedig összmérete lehet az alapvető evolúciós különbség a főemlősök agya között – állapította meg egy új tanulmány. Az elemzésben részt vett kutatók tizenhét fajt vizsgáltak negyvenmillió évre kiterjedő evolúciós idősávban. Arra a következtetésre jutottak, hogy az agy evolúciós fejlődésének háromnegyedét a bizonyos régiók egymáshoz viszonyított nagyságában bekövetkezett változások, nem pedig az összméret módosulása idézte elő. A Proceedings of the Royal Society B című szaklapban közzétett tanulmány feltárta azt is, hogy a frontális lebeny nagyarányú növekedése kritikus szerepet játszott az emberfélék evolúciójában. A hagyományos felfogás szerint az ember felsőbbrendű intelligenciája leginkább annak köszönhető, hogy agymérete háromszorosa a hozzá legközelebb álló rokonáénak, a csimpánzénak. A mostani kutatást végzők azonban abból indultak ki, hogy a nagyobb nem mindig jobb: mivel a nagyobb agy működtetéséhez több energia kell, szerkezeti átalakítása talán okosabb stratégia lehet(ett) a mentális képességek fejlesztésére. Jeroen Smaersnek, a University London College fejlődéstani biológusának a vezetésével tizenhét főemlősfaj agyát vizsgálták meg, majd a méretben lezajlott változásokat elhelyezték az evolúciós fán. Kiderült, hogy az évmilliók során az agy több kulcsfontosságú területének a nagysága megnőtt más részekéhez viszonyítva. A hominidák (emberfélék) családjához tartozók esetében elsősorban a gondolkozásért, tervezésért, beszédért, a csontvázizmok akaratlagos mozgatásáért, az érzelemért, problémamegoldásért és a személyiségért “felelős” homloklebeny fehérállománya növekedett meg. “Ez a rész kicsit olyan, mint egy vállalat élén álló vezérigazgató. Begyűjti az információkat a többi agyterületről, majd összegzi és egységbe foglalja azokat” – idézte Smaers szavait a tanulmányt kivonatosan ismertető tudományos hírportál, a LiveScience. A kutatás kimutatta azt is, hogy amikor húszmillió évvel ezelőtt a főemlősök rendjébe tartozó óvilági (vagy keskenyorrú) majmoktól különvált az emberen kívül a csimpánzt, a gorillát és az orángutánt is magába foglaló hominidacsalád, a motorikus képességeket szabályozó agyrész mérete is megnőtt a többi régióhoz képest. A tudósok szerint a változás elősegítette az eszközök használatához szükséges – például táplálékszerzés céljából végzett – összetett mozgásformák elsajátítását és összehangolását. A George Washington Egyetem kutatója, Cher Sherwood, aki nem volt részese a tanulmánynak, úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálat bizonyítja: az agy bizonyos részei képesek szelektív módon fejlődni, hogy eleget tegyenek az új környezeti hatások által támasztott követelményeknek. MTI