Megalakult az új kínai kormány

Megalakult szombaton a Kínai Népköztársaság új kormánya, miután az Országos Népi Gyűlés (parlament) megválasztotta az államhatalom legfőbb tisztségviselőit, az államelnököt, a parlament elnökét, a népfront első emberét és a kormányfőt. Az államtanács (kormány) tagjaira az új miniszterelnök, Li Ko-csiang személyre szólóan tett javaslatot, majd a csaknem 3000 képviselő megválasztotta őket. Köztük a miniszterelnök-helyetteseket, a velük egyenrangú államtanácsosokat, a minisztereket, valamint a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság elnökét, a központi bank kormányzóját és a számvevőszék elnökét. A miniszterelnök helyettesei mind ismert, “kipróbált” politikusok, közülük az első számú Csang Kao-Li, aki tagja a Kínai Kommunista Párt (KKP) kongresszusán tavaly ősszel megválasztott politikai csúcsvezetésnek, a politikai bizottság állandó bizottságának. Kollégái közt van az őrségváltást megelőző időszakban sokat emlegetett Liu Jen-tung, Kína legmagasabb poszton lévő nő politikusa, aki 2007 óta a KKP politikai bizottságának tagja, 2008-tól államtanácsos volt. A kormányfő harmadik helyettese Vang Jang, akihez a reformdrukkerek nagy reményeket fűznek. Ez év januárjáig a dél-kínai Kuangtung tartomány pártbizottságának titkára volt, korábban volt Csungking város párttitkára is. A vezető gárdában a második legfiatalabbnak számít, 58 éves. Az öt államtanácsos sorába választották a korábban külügyminiszterként megismert Jang Csie-cset. Helyére Vang Ji került, akit ugyancsak tapasztalt diplomatának tartanak. Megfigyelők úgy vélik, kiválasztásában szerepe lehetett, hogy korábban Japánban volt nagykövet (beszél is japánul) és miniszter-helyettesként is szolgált. Utóbb a tajvani ügyeket felügyelte államtanácsosként. Újraválasztották a jegybank, a Népi Bank kormányzóját, így a 66. évében járó Csou Hsziao-csuan maradt a poszton; 2002 óta áll a központi bank élén. Az új kínai kormány összetételéből is az sejthető, hogy az átalakulás, vagy ha úgy tetszik a reform továbbra is “fokozatos” lesz Kínában, hiszen távolról sincs szó vadonatúj kormányról. A kínai politikai élet változásait kritikusan szemlélők továbbra is fenntartják, hogy az őrségváltással lényegében nem történt generációváltás. A politikai csúcsvezetésben túlnyomó többségben vannak az 1940-es évek szülöttei, ezért a politikai bizottság állandó bizottságának hét tagjából öt csak egy terminusra számíthat. A “második vonalban” nagyjából fele-fele arányban találhatók az 1940-es és 1950-es években születettek. MTI