Orbán átlépte a határt, aztán bocsánatot kért. „Gyorsabban is megtalálhattuk volna az utat“

„Olyasmire készülünk, ami nagyon régen adatott meg a Kárpát-medencei magyarságnak: végre ismét közösen dönthetünk a nemzet jövőjéről” – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken Szabadkán, ahol leleplezte Kosztolányi Dezső egész alakos szobrát. A miniszterelnök beszédében kiemelte: akkor is Szabadkára látogatott volna, ha szombaton nem lenne Kosztolányi születésnapja. „A kultúránk mindig is összekötött bennünket, és valahányszor a Vajdaságba érkeztem, habár át kellett lépnem egy határt, mindig úgy érezhettem, otthon vagyok. Hálás vagyok ezért önöknek” – fogalmazott.

„Magyar vagyok, magyarul írok, és ennél nagyobb szerelmi vallomást nem tehetek a népemnek. Verseim mellé nem voltam hajlandó erkölcsi bizonyítványt is mellékelni” – idézte Kosztolányi Dezsőt a kormányfő. Orbán azt mondta, Kosztolányi nem vált rabjává egyik politikai nézetnek, eszmerendszernek sem, mert ő más rabja volt: a magyar nyelvé. „A magyarul gondolkodás egyszerre jelentette számára az eszmét és a politikát, tudta, hogy a szó és a szellem jogán minden porcikájával és leheletével egy közösséghez tartozik, amelynek tagjai itt és ott, mindenütt a világon, mintegy összeesküvésszerűen, magyarul beszélnek.” „A magyarok szellemi kincse a más nyelvet beszélők számára szinte feltörhetetlen, de minél kevésbé vigyázunk a magukat magyarnak valló és magyarul beszélő emberekre, ez a kulcs egyre nehezebben fog forogni a zárban” – jelentette ki Orbán. Elmondta, április 6-án „mi magyarok, függetlenül attól, hogy hol élünk, végre ismét közösen dönthetünk a nemzet jövőjéről. Ez egyszerre ünnep és jóvátétel, bocsánatkérés honfitársainktól, akiket elszakított, szétszórt a történelem, és megbántott az anyaország. […] Őszinte bocsánatkérés, hogy majdnem száz évet kellett várni arra, hogy megtaláljuk azt a megoldást, amely ismét képes a magyarokat egységes nemzetté kovácsolni. Bocsánatkérés, hogy majdnem száz évet kellett várnunk arra, hogy az anyaország alkotmányában rögzítsük a nemzet összetartozását. Talán ha többet tanulunk Kosztolányitól, gyorsabban megtaláljuk ezt az utat.” Lovas Ildikó, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) kulturális megbízottja emlékeztetett arra, hogy 2010-ben Szabadka szoborállítási bizottsága nem engedélyezte, hogy az író születésének 125. évfordulója alkalmából felállítsanak egy mostanihoz hasonló emlékművet. „Mi Kosztolányi városa vagyunk. Mi vagyunk Kosztolányi városa” – fogalmazott. A gimnazista című bronzszobrot a város szülöttének 129. születésnapja alkalmából adták át. Az alkotás annak a gimnáziumnak a közelében áll, amelyben az írófejedelem is tanult, és ahonnan engedetlenség miatt kirúgták. A szobor éppen azt a pillanatot ábrázolja, amikor Kosztolányi elhagyja az iskolát, mert úgy érzi, többre hivatott. Az alkotást egy, a 17 éves Kosztolányi Dezsőről készült fotó alapján készítette Szarapka Tibor szabadkai művész. A mintegy két méter magas szobrot hat oszlop öleli körül. Kosztolányi Dezsőnek eddig csak egy mellszobra volt Szabadkán, ezzel szemben állították fel a mostani műalkotást. Az író nevét emellett több épület és intézmény is viseli az észak-bácskai városban. A Kosztolányi-szobor felállítását az MNT kezdeményezte, a magyar kormány pedig jelentős összeggel támogatta. Az emlékpark kiépítése mintegy 6 millió dinárba (16,2 millió forint) került. MTI