Sólyom László: Egy lehetőség maradt, a köztársasági elnök vétója

Mielőtt a kapu bezárulna, és gyakorlatilag visszavonhatatlanul rögzülne az eredeti alaptörvénynek ellentmondó állapot, egy lehetőség maradt, a köztársasági elnök vétója. A köztársasági elnök olyan döntés előtt áll, amelyben értelmeznie kell hivatalát és a hivatását: az államszervezet demokratikus működése feletti őrködést – vélekedik Sólyom László volt államfő a hétfői alkotmánymódosítás kapcsán megfogalmazott írásában, amelyet az MTI-hez is eljuttatott. Sólyom László szerint szólnak érvek amellett, hogy az alkotmány identitásának gyakorlati megváltoztatását, az alkotmányszöveg és a parlamenti többség gyakorlata közötti ellentmondást és ennek orvosolhatatlanná tételét a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság (Ab) elé vigye. “Hiszen ami történik, valójában nem alkotmánymódosítás, hanem egy más identitású, új alkotmány lopakodó bevezetésével ér fel” – fogalmaz Sólyom. A köztársasági elnök olyan döntés előtt áll, amelyben értelmeznie kell hivatalát és a hivatását: az államszervezet demokratikus működése feletti őrködést. A végső döntés, az alaptörvény kötelező értelmezése pedig ma még az Ab lehetősége és kötelessége, mind a köztársasági elnök hatásköréről, mind pedig az adott alkotmánymódosítás alkotmányosságáról – hangsúlyozza az államfő. Sólyom László hangsúlyozza, hogy az alaptörvénybe szánt szabályok szinte mindegyikét az Ab korábban alapos vizsgálat alapján az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette és megsemmisítette. A jelen alaptörvény-módosítás csak elvétve, és akkor is csak részben van tekintettel az Ab kifogásaira. Nem mondható tehát, hogy most, amikor egyes szabályokat az átmeneti rendelkezések helyett az alkotmány szövegébe illesztenek, csupán az Ab határozatait követő, a formai hibákat orvosoló “kijavításról” van szó. A probléma gyökere ugyanis éppen az, ahogyan és amiért ezek a szabályok az alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe kerültek – vélekedik. Sólyom László felidézi, hogy a Fidesznek kétharmadot meghaladó parlamenti többséget hozó választások után rögtön tapasztalható volt a törekvés az országgyűlési többség hatalmának kiterjesztésére főleg a bírói hatalmi ág és az alkotmánybíráskodás kárára. Az alkotmányban meghatározott politikai és jogi rendszer betűje és gyakorlata távolodni kezdett egymástól. Megkezdődött az alkotmány eszközkénti használata a napi politikai célok szolgálatában: az alkotmányt gyakran módosították, egyéni képviselői indítványra, érdemi vita nélkül. Az Alaptörvény hatálybalépéséig (2012. január 1.) 13 alkotmánymódosító törvény kétszer ennyi változtatást hajtott végre. Ez rombolta az alkotmány szilárdságát és tekintélyét, de a változások az alkotmány rendszerének alapjait még nem írták át. A 2011 áprilisában meghozott alaptörvény eredeti szövege fenntartotta a korábbi alkotmány államszervezeti és alapjogi rendszerét. Az alkotmányosság védelme továbbra is az Ab feladata maradt. Ám éppen ettől kezdve elszabadult az a gyakorlat, hogy a parlament az Ab által alkotmányellenesnek nyilvánított törvényi rendelkezéseket beírta az alaptörvénybe, azzal a céllal, hogy azokat az Ab többé ne vizsgálhassa, és ne semmisíthesse meg. Az alaptörvénybe ütköző rendelkezéseket az alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe vette fel a parlament. Ezzel a rutinná vált eljárással az Országgyűlés kormánytöbbsége az alaptörvénnyel ellenkező módon átalakította az alkotmányos rendszert. Az Ab mindenkire kötelező határozatát nem fogadta el, hanem felülbírálta, s magának tartotta fenn a jogot, hogy az alkotmányosság kérdésében a végső szót kimondja. Sólyom László szerint ez a rendszer ismerős az alkotmánybíráskodás korai szocialista előképeiből, ahol az alkotmányjogi tanácsok vagy akár alkotmánybíróságnak nevezett szervek a törvényeket nem semmisíthették meg, hanem végső soron a parlament döntött. Viszont a magyar demokrácia éppen ezzel a rendszerrel szemben hozta létre a valódi alkotmánybíróságot, amelynek az alkotmányosságot a törvényhozóval szemben is garantáló szerepét és jogállását az alaptörvény kifejezetten fönntartotta. Az Ab a helyzet és alkotmányos kötelessége kényszere alatt megindult arrafelé, hogy a módosítások felülvizsgálatával megőrizze az alaptörvény önazonosságát. A negyedik alaptörvény-módosítás éppen ezt az utat zárja el Sólyom László szerint. Mint írja, az kifejezetten kimondja, hogy az Ab az alaptörvényt és az alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül. Ennek megfelelően kizárólag az eljárási követelményekre korlátozza a köztársasági elnök alkotmánybírósághoz fordulásának jogát is. Ezzel lehetősége van a kétharmados többségnek arra, hogy alaptörvény-módosításnak nevezve bármely rendelkezést meghozzon, legyen az akár szöges ellentétben az alaptörvény más rendelkezéseivel – vélekedik Sólyom László. A módosítás hatályon kívül helyezi az alaptörvény hatálybalépése előtt hozott alkotmánybírósági határozatokat. Azonban a határozatok nemcsak a megsemmisítéseket tartalmazták, annál sokkal többet és az alkotmányos rend szempontjából fontosabbat foglaltak magukba: alkotmányos követelményeket a jövendő törvényhozással szemben, elvi tételeket, fogalmak értelmezését és tisztázását, egy elvi alapon nyugvó rendszert. Több mint szimbolikus csapás ez “hazánk új demokráciája” két évtizedes alkotmányfejlődésére. Ezzel ugyanis az alkotmánybírósági határozatokba foglalt hatályos magyar alkotmányjog nagy része elveszti kötelező erejét. Ahhoz, hogy formailag ismét hatályos legyen, újra fel kell fedezni, ismét ki kell mondania az Ab-nek. “Csak abban bízhatunk, hogy az egyszer elgondolt gondolat elpusztíthatatlan. Hogy alkotmányos kultúránk folyamatossága még sokáig kitart” – fogalmaz Sólyom. MTI