Kolozsvári lakótelep vagy dél-erdélyi szórvány? Ugyanaz!

Stratégiára van szükség a romániai magyar nagyvárosi szórvány lemorzsolódásának megállítására – jelentette ki pénteken Kolozsváron Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. A politikus részt vett az RMDSZ Főtitkársága és a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által szervezett konferencián, amelynek központi témája a romániai magyar nagyvárosi szórvány helyzete volt. Kelemen Hunor elmondta: a stratégia célja, hogy megvalósításával megakadályozható legyen az identitásvesztés. Hozzátette: a magyarságnak még nem sikerült hatékony választ adnia a nagyvárosi szórvánnyal szembeni kihívásokra, ahol a magyar önazonosság elvesztése igen nagy arányú. Hozzátette: nemzetpolitikai szempontból az olyan nagyvárosi szórványközösségek – mint például a kolozsvári lakótelepen élő magyarok – ugyanolyan helyzetben vannak, mint a dél-erdélyi szórványban élők, ezért iskolahálózataik és közösségi életük ugyanolyan erősítésre szorul. Horváth István, a kisebbségkutató intézet elnöke kifejtette: a nagyvárosi szórvány fogalom az 50 ezer lakoson felüli településekre vonatkozik, ahol a magyarság számaránya kisebb a többségi lakosságéhoz képest. Horváth István egyebek mellett a magyar nyelv újratermelődésének kockázatairól beszélt. Egy felmérés alapján kijelentette, hogy a román nyelvhasználat családon belül generációnként fokozatosan növekszik a szórványban. Az iskolaválasztás tekintetében elmondta, hogy 1996-tól növekedett a román iskolaválasztás a magyar családok körében, a szórványban ez az arány 10 százalékkal emelkedett. A legtöbben azzal érvelnek e döntés mellett, hogy Romániában élnek, második helyen az oktatás színvonala szerepel, harmadik helyen az otthon és a magyar iskola közötti távolság jelenik meg magyarázatként. Hangsúlyozta: az elmúlt 15 évben a távolsági tényezőre való hivatkozás nőtt a legnagyobb arányban, több mint háromszorosára. Ismertette Kolozsvár, Szatmárnémeti és Marosvásárhely iskolahálózata és etnikai térszerkezete összevetésének eredményeit. Megállapította: az utóbbi két város esetében összhangban van az iskolahálózat a magyar lakosság városon belüli területi megoszlásával. Kolozsváron aránytalanság tapasztalható amiatt, hogy a lakótelepeken magyar iskolák vagy egyáltalán nem léteznek, vagy csak korlátozott mértékben működnek. Veres Valér szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója a kolozsvári és a Kolozs megyei közoktatási helyzetről szólva kijelentette: a középiskolai képzésbe való átlépéskor a kolozsvári magyar iskolahálózat évente egy osztálynyi magyar gyereket veszít, a Kolozs megyei pedig kétosztálynyit annak következtében, hogy ennyi gyerek folytatja román nyelven tanulmányait. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese szerint a románul tanuló magyar gyerekek aránya az óvodában és az elemi iskolában 17, illetve 15 százalék, de ez az arány később fokozatosan nő, így a középiskolában már a gyerekek 24 százaléka tanul románul. A szakoktatásban a magyar gyerekek 44 százaléka tanul a többség nyelvén, de ez az arány 64 százalékos, ha a statisztikai eredményekben eltekintenek a székelyföldi Hargita és Kovászna megye adataitól. Vetési László szórványkutató kis magyar közösségi hálózatok létrehozását szorgalmazta, illetve az egyház és a civil szféra együttműködését a nagyvárosi szórvány helyzetének javítása érdekében. Székely István Gergő, a kisebbségi kutatóintézet munkatársa a szórvány etnikai választási mobilizálásáról beszélt. Kijelentette: a román családtaggal rendelkező romániai magyarok kevésbé szavaznak magyar pártokra, mint a román családtaggal nem rendelkezők. A vegyes házasságban élők is kisebb eséllyel szavaznak a magyar pártokra – tette hozzá. Megállapította: a szórványban alacsonyabb az etnikai szavazásra való hajlandóság. Az is megfigyelhető, hogy az RMDSZ ellenzékének támogatottsága alacsonyabb a szórványban – tette hozzá. MTI