Erőss Zsolt és Kiss Péter már nincs életben

Kollár Lajos, az expedíció vezetője szerint bele kell törődnünk, hogy a két hegymászó már biztosan nincsen életben. 8000 méter fölött ilyen sok időt, ráadásul legyengülve biztosan nem lehet kibírni. A serpák most még egy koreait mászót próbálnak menteni.

“Most is vannak fenn sherpák kutatni és a koreait is menteni. Ha a sátrakban nem voltak, rádión nem jeleztek, látni nem lehet őket a négyes tábor feletti csúcsrészeken sem, akkor ott vége! 23-a van, ennyi időt nem lehet kint tölteni 8000 méteren, úgy legyengülve pláne. Ebbe bele kell törődni. Ugyanott folyik még egy közös mentés, a koreai csapat 2 serpája és egy mászója van komoly bajban. Zsoltékat meg kellene találják, ha élnek, de nyomuk sincs! Közös az érdek, de nem találják. A koreaiak a négyes egyik sátrában vannak! Onnan kell őket lementeni! Ők még élnek! Még! Holnap reggel el kell hagyjuk az alaptábort, itt a monszun a sarkunkban. 5-6 nap múlva érünk Kathmanduba” – írta Kollár Lajos a Himalája Expedíció blogján. Erőss Zsolt és Kiss Péter a Kancsendzöngáról ereszkedés közben, 8000 méter körüli magasságban tűnt el kedden. Erőss délután 3-kor jelentkezett utoljára a rádióján, Kiss-ről viszont már reggel óta nem lehetett tudni semmit, egy Erőssnek tulajdonított rádióüzenet szerint a fiatal hegymászó lezuhanhatott. A két hegymászó május 20-án este hat óra felé érte el a Kancsendzönga csúcsát, akkor már 24 órája voltak talpon és a csúcstámadást is majdnem 300 méterrel alacsonyabbról kezdték, mint kellett volna. Mindketten elcsigázottak voltak, az alaptáborban várakozó társaik serpákat küldtek értük, hogy biztonságosan lejuthassanak. A csúcstámadás előtt a hegymászók minden felesleges súlytól megszabadulnak, Erőss és Kiss sem vitt magával sátrat vagy hálózsákot, így már az első éjszakát is bivakolva kellett kihúzniuk. A kimerültségtől többször is elszakadtak egymástól, el-elaludtak, végül kedd délután megszakadt velük minden kapcsolat. A Kancsendzöngán egy sor drámai esemény is történt: egy hatalmas lavina elvitte a kettes tábort, egy koreai és egy bangladesi hegymászó leereszkedés közben életét vesztette, két serpa megsérült, és a lavina miatt pedig sokan a szabadban kényszerültek tölteni az éjszakát. Az Erőssékért küldött serpák sem a testeket, sem a nyomaikat nem találtak a 7600 méteres magassában lévő IV. tábornál, és a közvetlen fölötte lévő részeken, a két férfinek valahol feljebb, még 8000 méteren veszhetett nyoma. A kimerültségtől elaludtak és megfagytak, vagy lezuhantak a tábor előtti meredek szakaszon. A két magyar hegymászó nevét valószínűleg az alaptáborban belevésik egy kőbe, így szokás azokkal, akik soha nem tértek vissza a hegyről. NOL