Jan De Brandt folytatná a munkát, a magyarok elégedettek

Szívesen folytatná a munkát Jan De Brandt a magyar női röplabda-válogatott szövetségi kapitányaként, miután az együttes hatalmas bravúrral a legjobb 12 közé jutott a belga-holland közös rendezésű Európa-bajnokságon. “Nem gondolnám azt, hogy ez lenne a történet vége” – nyilatkozta a németektől elszenvedett szerdai vereség után a belga szakember, akinek októberben jár le a szerződése. A tréner ugyanakkor megjegyezte, hogy a szövetség mellett elsősorban a családjával kell majd egyeztetnie, mivel a bátyja pénteken, éppen a kontinensviadal első mérkőzése előtt autóbalesetben elhunyt. A válogatott először kikapott a társházigazda, a legutóbbi Eb-n bronzérmes belgáktól, majd az Európa Játékokon győztes törököktől három-három játszmában. Hétfőn viszont az azeriek bravúros legyőzésével kiharcolta a továbbjutást, és végül szerdán a németek ellen búcsúzott a tornától. “Rengeteg energiánkat felemésztette az azeriek elleni összecsapás, de ide sorolhatnám az Európa Liga elődöntőjét és döntőjét is. Nagyon boldogok lehetünk, sikerült hozzáírnunk egy kicsit a magyar röplabdasport történelméhez” – mondta de Brandt. A tréner leszögezte, a legerősebbekkel összehasonlítva komoly lemaradásban van az együttes, ugyanakkor a magyar csapat tovább fejlődhet, ha a jövőben – és erre a World Grand Prix sorozat 3-as csoportja remek lehetőséget ad – folyamatosan erősebb riválisokkal találkozik majd. “Sok mindenen kell javítani, az erőn, a pontosságon, a nyitáson, a fogadáson. Azt gondolom ugyanakkor, hogy nagyon jó úton haladunk” – tette hozzá a kapitány, aki elmondta, hogy a szerda esti vacsoránál egy kis meglepetéssel szeretne köszönetet mondani a játékosoknak az elmúlt négy hónapban elvégzett munkáért. A csapatkapitány Liliom Rita örült, hogy végre a németek ellen is pályára léphetett: “Ez egy teljesen más karakterű csapat, mint az eddigiek, sajnos egyszerűen nem indult be úgy a dolog, hogy itt még bármi történhessen. Végre azonban a németekkel is játszhattunk, ugyanis eddig sose kértek fel minket. Kicsit talán most majd többre tartanak minket”. Az Olaszországban légióskodó játékos büszke arra, hogy a csapat bejutott a legjobb 12 közé, de bízik a további fejlődésben. Szerinte ez még csak az alap, mindig így kellene játszani, és szeretné, ha ebből a sikerből építkeznének. Megjegyezte, természetesen el vannak maradva a riválisoktól, de ha még nagyobb hangsúlyt fektetnek a röplabdázásra, akkor nagy dolgokra lehetnek még képesek. Dobi Edina a németek elleni mérkőzésről azt mondta, hogy azon jött ki az elmúlt négy hónap minden fáradtsága. “Azt gondolom, hogy meglett a gyümölcse a munkának, hiszen továbbjutottunk a csoportból az azeriek legyőzésével, és a törökök ellen is egészen szép teljesítményt tudtunk nyújtani. Összességében a játék gyorsításában kell fejlődnünk, ezek a csapatok már olyan sebességgel játszanak, amihez mi nem vagyunk hozzászokva” – mondta a center. Tálas Zsuzsanna csapattársához hasonlóan kissé “álmoskásnak” értékelte az utolsó mérkőzést, de összességében elégedett volt: “Amit megkövetelt a haza, azt megcselekedtük, már júniusban ki lett mondva, hogy az elsődleges cél az azeriek legyőzése. Maradéktalanul megtettünk mindent, mindenki maximálisan odatette magát már a felkészülés során is. Remélem, májusban az Eb-selejtezőn így folytatjuk majd.” A magyar női röplabda-válogatott 1987 után, azaz 28 év elteltével szerepelt újra Eb-n, és a 12. helyen zárt. MTI