Illegális bevándorlás – Módosítani kell a német alkotmányt

Az európai menekültválság kezeléséhez módosítani kell a német alaptörvényt, ki kell egészíteni azzal, hogy Németország csak a lehetőségei határain belül tud segíteni a védelemre szorulókon – véli a német történelem egyik legtekintélyesebb kutatója, Heinrich August Winkler, aki szerint a mostani válsághoz képest a második világháború utáni menekülthullám “szinte gyerekjáték” volt Németországnak. A berlini Humboldt Egyetem professzora egy keddi berlini háttérbeszélgetésen rámutatott, hogy Németországban az alaptörvény rögzíti a menekültügy legfőbb elveit, aminek történeti okai vannak, és nemigen találni a nyugati demokráciákban hasonló szabályozást. A területet az alaptörvény 16/a paragrafusa szabályozza, amelynek 1. pontja kimondja, hogy a “politikai üldözöttek menedékjogot élveznek” Németországban. Az alaptörvény megalkotói (1948-49-ben) a náci Németországból a harmincas években elindult menekülthullámra, valamint a kommunista uralom alá került országokból várható menekülthullámokra tekintettel emelhették be a menedékjog biztosításának követelményét az alaptörvénybe. A 16. paragrafust 1993-ban ugyan kiegészítették, de a főszabály nem változott: továbbra is csupán abból a négy szóból áll, hogy a “politikai üldözöttek menedékjogot élveznek”. Ez azonban az utóbbi hetek, hónapok folyamatai miatt nem maradhat így, széles körű társadalmi vitát kell indítani a szabály módosításáról. Ebben a vitában pedig érdemes lenne érvényre juttatni a római jog egyik alapvetését, mely szerint senki nem köteles a képességein, lehetőségein felül teljesíteni (ultra posse nemo obligatur), különben előállhat az a helyzet, hogy Németország a menekültügyi rendszer túlterheltsége miatt egyáltalán nem tudja teljesíteni a politikai üldözöttek és háborús menekültek védelmére vonatkozó alkotmányos kötelezettségét – fejtette ki Heinrich August Winkler. Hangsúlyozta: sokkal jobb lett volna, ha szeptember elején a Magyarországról elindult menedékkérők beengedéséről szóló döntés meghozatalával együtt rögzítették volna, hogy Németország és Ausztria kizárólag egy előre meghatározott létszámú csoportot, egy “kontingenst” enged be Magyarországról, és hogy minden további kérdésre az európai uniós együttműködés keretében kell választ találni. A történész Angela Merkel kancellárnak arra a kijelentésére, mely szerint a menedékjog nem ismeri a felső határ fogalmát, illetve a szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatalnak (BAMF) a szíriai menedékkérők ügyeinek átvállalásáról szóló döntésére utalva megjegyezte, hogy bizonyos kijelentések és döntések Németországon kívül azok valódi tartalmától eltérő értelmet nyertek. Ehhez azonban az is hozzájárult, hogy senki nem hívta fel a figyelmet egy fontos körülményre, mégpedig arra, hogy Németország befogadóképessége nem korlátlan. Mindennek következtében veszélybe került Németország hitelessége, és az a látszat keletkezett, hogy az uniós együttműködéssel szakítva “különútra” lépett – tette hozzá Heinrich August Winkler. Kiemelte, hogy a válságot az Európai Unió tagjai csak összefogással tudják megoldani. A Németországba érkezett százezrek integrációjáról szólva hangsúlyozta, hogy a második világháború utáni menekülthullám – amikor több mint 10 millió német menekült érkezett az országba Európa keleti részéről – “szinte gyerekjáték” volt a mostani feladatokhoz képest. A legfontosabb a német nyelv elsajátítása és a német, “nyugati” értékrend elfogadása. Ezen értékek közé tartozik például a férfiak és nők egyenjogúsága, a vallásszabadság és a véleményszabadság, amelyhez még a vallás bírálata is hozzátartozik, “akár karikatúrák formájában” – mondta Heinrich August Winkler. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Joachim Gauck államfő is egy vasárnapi beszédében. “Már bízunk magunkban annyira, hogy nyíltan beszéljünk ezeknek a napoknak az alapvető dilemmájáról: segíteni akarunk és a szívünk nagy, de a lehetőségeink végesek” – mondta a szövetségi elnök. Hozzátette: a menekültek között sokan lesznek, akik a beilleszkedésre törekednek, de lesznek olyanok is, akik majd “bírálják a szekularizmust (állam és egyház szétválasztását) és a modernséget, és ragaszkodnak származási régiójuk szokásaihoz és joghagyományához”, némelyek pedig vélhetően radikalizálódnak, és a német törvényekkel szembeszegülő ideológiákat követnek. “Nekik azt üzenem, hogy mi ebben az országban nem akarunk vallási fanatizmust, (…) a jogállam nem tűri el az erőszakot” – hangsúlyozta Joachim Gauck. Rámutatott: ugyanez érvényes a “jobboldali radikális gyújtogatókra és uszítókra”. Steffen Seibert kormányszóvivő hétfői berlini tájékoztatóján a szövetségi elnök beszédére vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva elmondta, a kormány továbbra sem kommentálja az államfő nyilatkozatait, álláspontja pedig változatlan: a védelemre szoruló embereket be kell fogadni, és távozniuk kell mindazoknak, akik nem szorulnak védelemre. Ugyanakkor mindebben “a rend jeleire” is szükség van – mondta Steffen Seibert. A belügyminisztérium szóvivője, Tobias Plate hozzátette: éppen a szövetségi belügyminiszter, Thomas de Maiziere volt az első, aki felvetette, hogy ki kell dolgozni egy új uniós menekültpolitikát, és ennek “nagyvonalúan” megállapított “kontingensekre” kellene épülnie, vagyis az EU-nak előre meg kellene határoznia, hogy egy adott időszakban mennyi menekültet tud befogadni, és gondoskodnia kellene arról, hogy ezek az emberek legálisan, biztonságosan el is jussanak területére. MTI