Az élőhelyek eltünedezése fenyegeti a vándormadarakat

A vándormadarak használta útvonalak mentén lévő élőhelyek pusztulása egyre súlyosabban veszélyezteti eme hosszútáv-repülőket, többségük olyan országokon halad át, amelyekben védelmük nem megfelelően megalapozott. A vizsgálatot végző ausztrál kutatócsapat csütörtökön bejelentette, nyomon követték a vándorútvonalakat, a megállókat, a költő- és telelőhelyeket 1451 vándormadárfajnál, majd szemügyre vettek körülbelül 450 ezer védett régiót, úgymint nemzeti parkokat és egyéb menedékeket. Kiderült, hogy 1324 faj – mintegy 91 százalékuk – olyan régiókon halad át, amelyeket nem védenek a fejlesztésekhez hasonló fenyegető tényezőkkel szemben.

Vándormadarak szállnak le a Kasmír téli fővárosa közelében fekvő Gharána-lápvidékre 2006. december 16-án. Több ezer, Szibériából érkező madár telel át ezen a tájon. (MTI/EPA/DZSAIPÁL SZINGH) Richard Fuller, a vizsgálat szakembere szerint mindez azért is fontos, mert a vándormadarak óriási távolságot járnak be, és érintetlen élőhelyekre van szükségük, ahol megpihenhetnek és táplálkozhatnak hosszú útjaik során. Hacsak egyetlen helyszín is hozzáférhetetlen nekik, az súlyos hanyatláshoz, esetleg kihaláshoz is vezethet. A madarak sokféle országot szelnek át, ahol más és más a természetvédelmi intézkedések kivitelezése. A probléma a legsúlyosabbnak Észak-Afrikában, Közép-Ázsiában és a Kelet-Ázsia partjai mentén bizonyult. Eme régiók országaiban viszonylag kevés a védett terület, a meglévők pedig nem fedik le kielégítő módon a vándormadarak útvonalait. A kis testű madarak esetében a túlélés záloga, hogy útjuk következő szakaszára legyen lehetőségük feltáplálni magukat és energiát gyűjteni – tette hozzá Claire Runge, a vizsgálat másik szakértője. Szavai szerint a kritikus élőhelyek eltünedezése magával vonja, hogy a madarak nem jutnak hozzá a szükséges energiamennyiséghez, és a vándorlás során elhullanak. Sarki csérek a Northumberland partjainál fekvő Farne-szigeteknél 2013-ban. (Fotó: Reuters/Nigel Roddis) A kis goda például olyan madárfaj, amely a sarkvidéki költőterületektől Ausztráliáig és Új-Zélandig vándorol. Az út folyamán megáll pihenni és táplálkozni Kína, Észak- és Dél-Korea sárga-tengeri árapályövi síkságain. Runge szerint eme kritikus helyszínek többsége eltűnt már a városiasodás, az ipari és mezőgazdasági terjeszkedés miatt, a faj pedig gyors hanyatlásnak indult. A kutatók szerint mielőbb új védett területek létrehozására van szükség a kulcsfontosságú területeken, emellett tökéletesíteni kell a már védett régiók kezelését, illetve a védelmi tevékenységeket a nemzetközi határokon átívelően össze kell hangolni. A kutatásról a Science folyóirat számolt be. ► hirado.hu