Két óceán halközösségei elegyedhetnek a sarkvidék melegedésével

A Jeges-tenger fokozatos melegedése a következő évszázadban gyengíti majd azt a természetes sorompót, amely több millió éve elválasztja egymástól az Atlanti- és Csendes-óceán halait, ennélfogva a fajok elegyedéséhez vezet, ami megnehezítheti az életet a halászközösségeknek Alaszkától Norvégiáig. Egy dán vizsgálat során a kutatók 520, a két óceánban őshonos halfaj táplálék- és vízhőmérséklet-igényét vetették össze a klímaváltozás jelenlegi modelljeivel. A jelentés előrevetíti a változásokat eme halak lakókörzetében 2100-ig, amikorra a világ óceánjai a várakozások szerint globálisan 4 fokkal lesznek melegebbek. Mary Wisz, a Nature Climate Change folyóiratban megjelent tanulmány vezetője szerint a két óceán halközösségei 2050-től elkezdenek felcserélődni. Hozzátette, a történeti példákból tudják, hogy az ilyen típusú helycsere a hosszú evolúciós időszakok során egymástól elválasztott bióták között súlyos következményekkel járhat. A melegebb jövőben az alaszkai Kodiak halászainak hálójába atlanti tőkehal akadhat, amely átlagos esetben Új-Anglia és Észak-Európa zsákmányfaja. Hasonló változás kezdődött Grönland partjainál, ahol az utóbbi öt évben a halászok egyre nagyobb számban fogják ki az általában mérsékeltebb vizeket kedvelő közönséges makrélát. Wisz és csapata szerint 2100-ra 41 faj léphet be a Csendes- és 44 az Atlanti-óceánba az Északnyugati- és Északkeleti-átjáró révén. Ez a helycsere ökológiai és gazdasági következményekkel jár a globális halászati iparhoz jelenleg 39 százalékban hozzájáruló ökoszisztémákra nézve.

Atlanti-óceán (Fotó: NASA) Míg egyes halászok profitálhatnak az új fajokból, a kutatók figyelmeztetnek, nehéz megjósolni, hogy pontosan mely halfajok veszik át az uralmat és melyeket űzik el a betolakodók. Az is lehetséges, hogy több halfaj verseng majd ugyanazon táplálékforrásokért – kisebb halakért, garnélákért vagy ivadékokért -, ami a létező tengeri tápláléklánc nagyarányú átalakulásához vezethet. Peter Moller, a vizsgálat másik szerzője szerint egyes fajok jól elvannak egymás mellett, míg mások – mint például az atlanti tőkehal – a megfelelő körülmények között gyorsan elszaporodhatnak és átvehetik az uralmat. Hozzátette, elméletük szerint, ha az atlanti tőkehal új élőhelyre nyomul be, teljes egészében megváltoztathatja az ott uralkodó viszonyokat. A tőkehal kivételesen mohó ragadozója a kisebb halfajoknak, ennélfogva például hatással lehet az alaszkaitőkehal-kereskedelemre. Évente mintegy 3 millió tonna alaszkai tőkehalat fognak ki a Csendes-óceán északi részén Alaszkától Japán északi részéig. A faj a teljes kifogott mennyiség tekintetében a második legfontosabb a világon. Jason Link, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal szakembere egyetért azzal, hogy a fajok keveredése változásokat idéz majd elő a két óceán táplálékláncában, de úgy véli, egyelőre nehéz megjósolni, pontosan melyek is lesznek ezek. A másik kérdéskör, amivel az új tanulmány nem foglalkozik, hogy mi is történik a hátrahagyott ökoszisztémákkal a halak távozásával: megmaradnak-e, illetve más, délről érkező fajok veszik-e át helyüket bennük? Másik kérdés, milyen szabályozást vessenek ki a halászhajókra, amelyek nagy valószínűséggel elözönlik majd a Jeges-tenger, amint a halászat kivitelezhetővé válik. Wisz és Moller következő célja az új, melegebb sarki ökoszisztéma ragadozói és zsákmányai szempontjából realisztikus forgatókönyvek vizsgálata. hirado.hu | DiscoveryNews