VÉLEMÉNY. Listázók és listázottak

Maradjunk a tényeknél: miközben itthon és külföldön attól hangos a baloldali-liberális sajtó, hogy Magyarországon listázni akarják a zsidókat és a cigányokat, eddig kétféle névsor készült: a HVG listázta a keresztény iskolavezetőket, a miskolci MSZP pedig a város erdélyi származású vezetőit. Az iparváros képviselő-testületének szocialista frakcióvezetője mögé nagy erővel felsorakozott a Magyar Narancs is: a honlapon megjelent egy olyan írás, amilyet a hazai szélsőjobb legfasisztább szerzője sem merne megfogalmazni. A veretes publicisztika címében ugyan nepotimzust ígér, de beltartalmában nettó uszítás a határon túli magyarok ellen. „Mert Miskolcon igenis régóta beszédtéma, hogy egyes önkormányzati irodákban olykor román nyelvre váltanak a vezetők, ha nem akarják a környezetükkel is tudatni mondanivalójukat. Hallani kis faluról, ahová Erdélyből származó református lelkész került, majd jött még néhány család ugyanonnan, végül a helybeliek azt vették észre, hogy már ők rendezik a gyülekezet ügyeit” – írja a másság és az elfogadás lovagja, akinek egy mondata sincs arról, hogy az „erdélyi származású polgármester” által kinevezett emberek hogyan dolgoznak, mindössze arról elmélkedik, hogy azok hol születtek és beszélnek-e románul. A tolerancia és az igazság bajnokai pletykákat emelnek a tények szintjére. Régóta beszédtéma, hallani, úgy hírlik – ezekkel az ellenőrizhetetlen megfogalmazásokkal ültetik el a gyanakvás magját a rasszizmusra hajlamos híveikben, és az egész kísértetiesen emlékeztet egy korábbi választási kampányra, amikor a balliberális oldalon a suttogó propagandával terjesztettek „híreket” az akkori konzervatív miniszterelnök állítólagos roma származásáról és arról, hogy rendszeresen veri a feleségét. A román nyelv használatának vádja az erdélyiek körében ráadásul nem is életszerű, hiszen jelentős részük – különösen a székelyföldiek – egyszerűen nem tudnak annyira románul, hogy gond nélkül váltsanak egyik nyelvről a másikra. Azon már lehetne vitatkozni, hogy jól van-e ez így, de attól még a tények makacs dolgok – legutóbb egy székelyföldi kisgyermekes családnál voltam tanúja egy röhögésbe fulladt kísérletnek, amikor az óvodás csemetéjük feje fölött próbáltak megbeszélni valamit, de a családfő belesült a mondatba, mert nem jutott eszébe a megfelelő román kifejezés. Külön bukéja a történetnek, hogy a miskolci esetre akkor került sor, amikor az MSZP vezetői a fejükre hamut szórva elzarándokoltak Kolozsvárra, hogy elnézést kérjenek az ottani magyaroktól a gyászos emlékű népszavazás idején tanúsított „téves politikai döntésük” miatt. Mesterházy Attila még elvtársi nyelves puszit is váltott Markó Bélával az új szövetség megpecsételésére, de a miskolci események fényében ez az összeborulás is kapott egy vajszínű árnyalatot. Ez még a liberális szerzők némelyikének is feltűnt: Szily László a Cink.hu-n arról értekezik, hogy „fogalmam sincs, mi az MSZP baja a világ összes népcsoportja közül pont az erdélyi magyarokkal, de a megveszekedett erdélyiellenesség néha egészen bizarr húzásokra készteti a szocialista pártot. (…) Nem viccelek, a progresszívek problémája nem az, hogy valaki szarul dolgozik, hanem az, hogy honnan származik.” Az MSZP erdélyi békülési kísérlete hatalmas sikernek ígérkezik! – fejezi be írását. Kolozsváron egyébként többen tüntettek a szocialisták kihelyezett elnökségi ülése ellen, így Mesterházy Attilának is el kellett viselnie néhány kínos percet, miután rendőrök vitték be az épületbe, ahol a nemzetpolitika aktuális kérdéseiről kellett beszélnie gondosan megválogatott hallgatóság előtt. Szanyi kapitány (ő egyike azon kevés képviselőknek, akik 2010 májusában is ellene szavaztak a magyar állampolgársági törvény módosításának) közösségi oldalára az ellentüntetők jelentőségét bagatellizálva kiposztolta: „úgy sétáltunk ki-be, mint kés a vajban. Kb. 10 barom emelgette a tábláit. Ennyi.” A bejegyzést vasárnap reggelig több mint ötszázan kommentelték, köztük többen azok közül, akik ott voltak tüntetni. A nem túl filozofikus vitához a politikus is többször hozzászólt a tőle megszokott színvonalon, aztán vasárnap délelőtt demokratikusan törölte az egészet. Előtte azonban kiírta egy kacsintás kíséretében, hogy az MSZP következő kihelyezett elnökségi ülését Kárpátaljára szervezik. Egy jó barátom, aki szintén Székelyudvarhelyen született, fontos tisztségben dolgozott az előző Fidesz-kormányban. A HVG akkori újságírója cikket írt arról, hogy ő honnan származik, és így esetében felmerülhet a részrehajlás gyanúja az erdélyiek kapcsán. A írás megjelenése után felhívta a szerzőt, és megkérdezte: ha netán zsidó lenne, akkor megszülethetett volna-e a cikk? Akkor nem, jött a válasz, de az egy más történelmi helyzet. A mostani miskolci történet arra is jó, hogy feketén-fehéren megmutatja: a szépre kozmetikázott liberális ideológia a toleranciáról, a másság elfogadásáról és a sokszínűségről merő humbug, a „virágozzék minden virág” gondolata valójában azt jelenti: a kertben csak az virágozhat, amit ők jónak látnak, a többit pedig könyörtelenül kikapálja a kertész. A baloldal rasszizmusellenessége is látszat: a zsidók és a cigányok eszközök egy jól meghatározott politikai játszmában, ahova már a keresztények és a magyarok nem férnek bele. Hétfő van, öt nap telt el a minősíthetetlen miskolci eset óta. Az elhatárolódás bajnokainak egyetlen mondatnyi reagálásra sem futotta. MNO | Lukács Csaba