Semjén: Háború, kitelepítés, halál

A történelmet nem lehet meg nem történtté tenni, a meggyilkolt áldozatokat feltámasztani, de a tragédiákra emlékeztetni kell, hogy ne essenek ki a közösség, a nemzet emlékezetéből – mondta Semjén Zsolt vasárnap a Gánthoz tartozó Kápolnapusztán. A miniszterelnök-helyettes a Fejér megyei település 70 évvel ezelőtti tragédiájára és a második világháború befejezésére emlékezve hangsúlyozta: a tiszteletet meg kell adni azoknak, akik az elmúlt évszázadok diktatúráinak áldozatul estek, és jeltelen sírban nyugszanak. A kápolnapusztai eseményeket felidézve Semjén Zsolt azt mondta: a győztesek bosszúja volt ez a védtelen lakosokkal szemben. 1945. március 16-án szovjet katonák a falu minden, 15 évnél idősebb férfi lakosát agyonlőtték. Akkoriban a településen mintegy 20 család élt. 1944 őszétől az erdőben orosz felderítők jelentek meg, akik a Vértes alatt húzódó síkságon a német és magyar hadműveleteket távcsővel figyelték. Búvóhelyként elfoglaltak egy vadászházat, és elhajtottak egy borjút. Az állat gazdája a nyomokat követve rátalált a rejtekhelyre, ahonnan négy férfi és egy rádiós nő elmenekült, de a szovjet parancsnokot elfogták, és a németekhez vitték kihallgatásra. A férfinak sikerült megszöknie, és átjutott a Csákvártól nyugatra húzódó frontvonalon a szovjet alakulatokhoz. Később az ő utasítására keresték a feltételezett árulókat, akik a csendőröket elvezették a búvóhelyre. A településen megjelentek a 2. ukrán front felderítő zászlóaljának katonái, és a férfi lakosokat agyonlőtték. A Vértesi Erdő Zrt. 2013-ban, a 68. évforduló alkalmából állított emléktáblát a településen. Semjén Zsolt a vasárnapi megemlékezésen arra hívta fel a figyelmet: a magyarokról azt mondják, szeretnek újratemetni és gyásznapokat ülni, holott “semmi mást nem teszünk, mint az emlékezéssel igazságot szolgáltatunk”.

Megjegyezte, hogy a végtisztességhez mindenkinek joga van, és erre minden nemzet ügyel. Magyarország is kegyelettel gondozza a Budapestet bombázó angol és amerikai pilóták sírját, és súlyt fektet arra, hogy “az országot megszálló katonák sírjai rendben legyenek” – mondta. “Úgy tartjuk, hogy az ellenség addig ellenség, amíg fegyver van a kezében, ha megsebesül vagy fogságba esik, már csak ember, ha elesik már csak áldozat.” Kocsis Mihály a Vértes Erdő Zrt. vezérigazgatója a kápolnapusztai tragédiáról szólva kiemelte: az utókor kötelessége, hogy tanuljon a múltból. A tragédiára 1993-ig semmi nem emlékeztetett, akkor a temetőben keresztet állítottak. A kereszt előtti emléktáblán a következő felirat olvasható: “Kápolnapuszta lakóinak és áldozatainak emlékére, a múlt örök tanulságaként. Utókor, emlékezz! Háború, kitelepítés, halál.” MTI