Németh Zsolt: Száz évvel Trianon után, lassanként rá kellene döbbenni

Nagy szükség lenne arra, hogy Magyarországnak világos országkép-stratégiája legyen – mondta Németh Zsolt (Fidesz), az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke pénteken Budapesten, a Pro Minoritate Könyvek sorozat öt új kötetének bemutatóján. K. Lengyel Zsolt Tükrözés és torzulás című kötetéről szólva a kormánypárti politikus azt mondta, hogy “száz évvel Trianon után lassan rá kellene egy kicsit döbbenniük a külpolitika csinálóinak, hogy nem elég jó dolgokat csinálni, hanem jónak is kell látszaniuk azoknak a dolgoknak”. Szerinte ez az elmúlt fél év külpolitikájának egyik legnagyobb hiányossága. A kötetben K. Lengyel Zsolt, a müncheni Magyar Intézet elnevezésű egyesület (amely jelenleg Regensburgban működik) vezetőjének 1993-1994-ban készült szemléi olvashatók, amelyek arról adnak képet, hogyan, milyen hatások alapján minősíti a német sajtó a magyarországi rendszerváltozás folyamatát, valamint a magyar kisebbségek helyzetét a kommunista rendszerek összeomlása után. K. Lengyel Zsolt azt mondta, a húsz évvel ezelőtti “kép” jelentős hányada Magyarországon készült. A Magyarország-kép romlott az elmúlt húsz évben, azért, mert ma már nincs szükség arra, hogy Budapestről súgjanak németországi szerkesztőségeknek, hogy mit írjanak – tette hozzá. Az újonnan megjelentetett kötetek között van Kozma Miklós Egy csapattiszt naplója című könyve. Brenzovics László történész, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke elmondta: a napló egy első világháborús visszaemlékezés, amely legutóbb 1931-ben jelent meg. Kozma Miklós a frontvonalról elevenítette fel a történéseket, és aki elolvassa a naplóját az sokat megérthet, hogy milyen volt a régi Magyarország, milyen volt a tisztek számára háború. Kozma Miklós 1919 júliusától részt vett a tisztekből, csendőrökből és önkéntesekből létrejött Nemzeti Hadsereg megszervezésében. Horthy Miklós 1920-as kormányzóvá választása után a Katonai Iroda katonapolitikai referense lett, 1920-ban szolgálaton kívüli őrnaggyá, később ezredessé nevezték ki. Kozma Miklós 1920 és 1941 között (az 1935-37 közötti időszakot kivéve) a Magyar Távirati Iroda elnök-vezérigazgatója volt. Toró T. Tibor a Két pogány közt egy hazáért című könyvében – mint elmondta – arra keresi a választ az összegyűjtött tanulmányokban, hogy miként kell viszonyulni a “kuruc” és “labanc” törésvonalhoz, amely a rendszerváltás után alakult ki az erdélyi magyarok politikai képviseletében. Azt mondta, ez a törésvonal a román kormányhoz való viszonyulás alapján osztja ketté a magyar politikai gondolkodást. Filep Tamás Gusztáv Agorák kora című kötetében eszmetörténeti tanulmányokat ad közre. A szerző azt mondta, szerinte Magyarországon az eszmetörténeti irányzatok nem ismerik a saját hagyományaikat. Sem a jobb-, sem a baloldal – tette hozzá. Utolsóként mutatták be Esterházy Lujza (1899-1966) Sorskérdések margójára című kötetét. A könyvből még több ismeret szerezhető Esterházy János életéről, illetve Esterházy János és a szerző magyarokért folytatott küzdelméről – fogalmazott Zelei Miklós, a Pro Minoritate Könyvek szerkesztője. Giovanni Malfatti di Montetretto, Esterházy János unokája a bemutatón elmondta: Esterházy Lujza a nagyapja nővére volt, egyben a “legértékesebb tanácsadója”. Esterházy János (1901-1957) a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként 1942. május 15-én nem szavazta meg a szlovák állam törvényhozásában a zsidók deportálását. Ennek ellenére a háború után háborús bűnösnek nyilvánították, és halálra ítélték. Később az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg. A kötetek a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Méry Ratio Kiadó gondozásában jelentek meg. A bemutatón részt vett Martonyi János volt külügyminiszter is. MTI