Megemlékezések Auschwitzban – 70 éve szabadult fel a koncentrációs tábor

Nemzetközi megemlékezést tartanak kedden, az auschwitzi náci koncentrációs tábor felszabadulásának 70. évfordulóján. A központi ünnepség az auschwitz-birkenaui láger hírhedt, “A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei) feliratú főkapujánál lesz, amelyen 42 állam képviselői, köztük Joachim Gauck német, Francois Hollande francia, Petro Porosenko ukrán elnök hajt fejet az áldozatok emléke előtt. Magyarország részéről – Áder János köztársasági elnök képviseletében – Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere vesz részt a megemlékezésen. A népes magyar küldöttséget a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), valamint az Élet Menete Alapítvány szervezésében induló csoportok is alkotják. A megemlékezés részvevői között mintegy száz túlélő is jelen lesz, unokáik, dédunokáik kíséretében. Jelen lesz Steven Spielberg, a Schindler listája Oscar-díjas film rendezője is. A rendezvényt megelőző napokban az orosz külügyi tárca közölte, Vlagyimir Putyin – aki az utolsó, 2005-ös kerek évfordulón jelen volt – nem vesz részt a megemlékezésen, nem kapott személyes meghívást. A szervezők – az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum és a Nemzetközi Auschwitz Tanács – ezután hangsúlyozták, hogy egyetlen országba sem küldtek névre szóló meghívót, mindegyik állam maga döntött küldöttsége összetételéről. Oroszországot végül Szergej Ivanov, a Kreml adminisztrációjának vezetője képviseli. Politikai megfigyelők a diplomáciai csörtét az orosz-ukrán konfliktussal hozzák kapcsolatba. A megemlékezést a “Hallgasd meg a túlélők szavát” mottóval rendezik meg. A szervezők mindenekelőtt a holokauszt szemtanúit szólaltatják meg. A központi ünnepségen hárman közülük “tanúvallomást” tesznek, hogy – amint azt Piotr Cywinski, az auschwitzi múzeum igazgatója megfogalmazta – a történelmi katasztrófákat kiváltó, “megalázásra, megvetésre, emberirtásra való hajlamainkra” figyelmeztessenek. A náci Németország 1940-ben, eredetileg lengyel foglyok számára építtette az auschwitzi (Oswiecim) koncentrációs tábort. A szomszédos birkenaui (Brzezinka) láger két évvel később jött létre, ez lett a zsidók megsemmisítésének fő helyszíne. Az Auschwitz-Birkenauba érkezők 70-75 százalékára az azonnali halál várt. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. A németek a birkenaui gázkamrákat felrobbantották, a foglyok nagy részét 1944 végén, 1945 elején a szovjet csapatok közeledtekor legyilkolták vagy gyalogmenetben megindították nyugat felé. A tömeggyilkosság bizonyítékait igyekeztek megsemmisíteni, ezért az áldozatok számáról a mai napig nincsenek pontos adatok. Az auschwitzi múzeum hozzávetőlegesen 1,3 millióra teszi a táborkomplexumba deportáltak számát, akik közül 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük. A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta 430 ezret, ők alkották itt a zsidók legnépesebb csoportját. Közülük – az auschwitzi múzeum adatai szerint – 325-330 ezren azonnal érkezésük után haltak meg gázkamrákban, mintegy 25 ezren a későbbi szelekciók során vesztették életüket. Különös kegyetlenséggel kezelték Auschwitzban az általában a politikai fogoly kategóriájába sorolt papokat, szerzeteseket is. Az odahurcolt mintegy 500 lelkész és szerzetes többsége nem élte túl a tábort. Tanúvallomások szerint az embertelen körülmények között gyakran kiemelten erkölcsös magatartást tanúsítottak, többet közülük a háború után boldoggá, illetve szentté avattak. A legismertebb auschwitzi szentek a gázkamrában meggyilkolt Edith Stein zsidó származású német filozófus, kármelita apáca, akit a néhai II. János Pál pápa Európa védőszentjének is nyilvánított, valamint Maximilian Kolbe lengyel ferences minorita szerzetes, aki egy halálra ítélt családapa helyett áldozta fel életét. Az auschwitzi haláliparról már 1942-ben hírt adott Witold Pilecki, aki a földalatti Honi Hadsereg (AK) katonájaként önként záratta be magát a táborba, ellenállási sejteket szervezett ott, majd bravúrosan megszökött. Az ő, valamint Jan Karski futár beszámolói révén az emberirtásról, az akkor már működő gázkamrákról 1942 decemberében az emigráns lengyel kormány és a nyugati szövetségesek is értesültek. A szövetségesek azonban nem hittek az információk hitelességében, nem tettek hatékony intézkedéseket. A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, a harcokban 296 szovjet katona esett el. A táborban és az altáborokban mintegy 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak. Az auschwitzi múzeum honlapja paradoxonnak nevezi, hogy “a hitleri totalitarizmus foglyainak a sztálini totalitarizmust képviselő katonák hozták el a szabadságot”. 1947-ben Lengyelország az auschwitzi koncentrációs tábor helyén múzeumot létesített az áldozatok emlékére. Január 27-én, a tábor felszabadításának napján, melyet 2005-ben az ENSZ-közgyűlés a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánított, minden évben megemlékezést tartanak az auschwitzi múzeum területén és szerte a világon. MTI