In memoriam Márton Zoltán

„… a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia…” Ezt a Wass Albert idézetet választotta év végi beszámolójának mottójául utolsó hozzám írt levelében alig két héttel halála előtt. Olyan ember volt, aki nem csak reménykedett a „csillagfordulásban”, hanem hittel és alázattal, szerényen szolgálta az ügyet, közösségét, hogy a csillagfordítás ne csupán ábránd, hanem cél legyen. „A gyarló ember hajlamos a saját megvalósításait fontosnak, kiemelkedőnek látni, ellentétben a másokéval, de mi szeretnénk azt hinni, hogy amit csinálunk, amiért energiát áldozunk, és amire hitet teszünk, az tényleg fontos a közösség boldogulása szempontjából.” – fogalmazott Zoltán barátunk, mindannyiunk Döncije, és mérhetetlen szerénységét ennél a mondatnál talán semmi sem bizonyítja jobban. Ott volt mindenütt, ahol munka volt és, ahol segíteni kellett. Közösségét szolgálta akkor is, amikor a mindennapok megfeszített, idegölő munkája után, mintegy kikapcsolódásként központi fűtést szerelt a hivatalban vagy a művelődési házban. Ez is hozzátartozott a közéleti szereplő láthatatlan oldalához, mint ahogy azt is kevesen tudták róla, hogy három gyermeke a Szent Ferenc Alapítvány szovátai otthona után talált náluk családi fészekre.

Márton Zoltán távozásával nem csak szűkebb környezetét, családját, Makfalvát vagy a Magyar Polgári Pártot érte pótolhatatlan veszteség, hanem egész erdélyi magyar közösségünk, a székelyföldi autonómiaküzdelem érezni fogja hiányát. Azt mondják autonomista politikus volt, de nála ez a harc több volt politikai szerepvállalásnál. Kellett hozzá a hit. Ez a hit vezérelte akkor is, amikor megszervezte a Székely Majálist vagy a Nagy Menetelés szekérkaravánját. Tudta, hogy a csillagfordulás csak akkor következik be, ha vállaljuk önmagunkat, magyarságunkat, székelységünket. Ez a vállalás hozta a közéletbe már a Magyar Polgári Szövetség idején, később a párt bejegyzése után a Magyar Polgári Pártnak vált meghatározó egyéniségévé, 2012-tól országos alelnökévé. Nem percemberként élt és tevékenykedett vezetőként. Sem a Teleki Oktatási Központ igazgatójaként, sem Makfalva polgármestereként. Szintén tőle származik a megfogalmazás: „nem adhatjuk jövőnket pár kilométer aszfaltért.” Ez vezérelte akkor is, amikor Románia kormányával vagy a prefektúra önkényével kellett szembeszállni szimbólumaink védelmében vagy székely közösségünk érdekében szót emelni, ha kell nem csak itthon, hanem a nemzetközi fórumok előtt. Neki köszönhetjük, hogy Makfalva élen járt Marosszéken, és elévülhetetlen érdemei voltak abban is, hogy a Magyar Polgári Párt élen járt az autonómiaküzdelemben. Alelnök és polgármestertársával együtt az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusán is szót emelt a székelység érdekében. Márton Zoltán megmérettetett. Rövid élete során hiteles és igaz embernek találtatott! Igaz barátot vesztettünk el személyében. Bízunk benne, hogy ma már az angyalokkal együtt igazgatja sorsunkat, és odafentről készíti a „csillagfordulást”. A Magyar Polgári Párt nevében: Biró Zsolt elnök Marosvásárhely – Makfalva, 2015. január 11.