A magyar hadtörténet ezer éve

Ezer év magyar hadtörténetét foglalja össze a Zrínyi Kiadó új kötete, amely a kalandozásoktól egészen napjainkig tekinti át a magyar harcászat legfontosabb eseményeit. Hermann Róbert, a Kis magyar hadtörténet című kötet szerkesztője, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos igazgatóhelyettese bevezetőjében azt írta, nem akarták csillogó sikerek folyamatos sorozataként bemutatni ezt az ezeregyszáz évet, “de szakítani akartunk a nemzeti önsajnálat kultúrájával is”. A szerkesztő hangsúlyozta: egészséges társadalmi öntudat csak olyan történeti tudatra épülhet, amely tisztában van a múltbeli sikerek összetevőivel és tényleges súlyával, és amely képes tudomásul venni a múlt kudarcait, illetve tanulni is kész belőlük. A kiadó közölte: a friss adatokban bővelkedő, új összefüggésekre rávilágító, élvezetes stílusú, több mint 270 oldalas könyvet egyebek mellett azért jelentették meg, mert meglátásuk szerint “a magyar történelem háromnegyed részben hadtörténelem, illetve a kiemelkedő katonai teljesítmények története”. A jeles hadtörténész szerzők közreműködésével, “szigorú tudományos követelményekhez ragaszkodva, politikamentesen” megírt munka áttekinti a magyar történelmet, amely “sikerek és kudarcok, győzelmek és vereségek, egyedi és közösségi teljesítmények láncolata”. Megemlítették, hogy a honfoglaláshoz vezető hadművelet “csodálatba ejtette Európát”, Árpád fejedelem pedig “egy kontinenssel szemben képes volt megvédeni a Kárpát-medencét”, a kalandozásokat pedig a vikingekhez és a mórokhoz hasonlítja a nyugat-európai történetírás. A szerkesztők szerint az Árpád-kori Magyarország a jelentős katonai hatalmak közé tartozott, és ezután bebizonyosodott, hogy a magyar katona méltó ellenfele volt a Bizánci, a Német-római, az Oszmán és a Habsburg Birodalomnak. A könyv külön fejezetet szentel arra az időszakra, amikor Magyarország három évszázadon át a kereszténység védőbástyája volt, alfejezet foglalkozik a mohácsi csatához vezető előzményekkel, és magával az ütközettel is, amelyet Közép-Európa sorsfordító összecsapásának aposztrofálnak. Számba veszi ezenkívül a kiadvány többek között az 1672-1682 közötti kuruc felkeléseket, a Magyar Királyság felszabadítását a török uralom alól, valamint górcső alá veszi a Rákóczi-szabadságharc okait, történéseit, valamint bel- és külpolitikai összefüggéseit. Jellemzik a magyar katonákat is, akikre a kötet szerint a kezdeményezőkészség, a vitézség és a befogadókészség volt jellemző. Utóbbit azzal támasztják alá, hogy a hadsereg soraiban a magyarok mellett mindig küzdöttek német- és szlávajkúak, olaszok, vallonok és zsidók is. A könyvből kiderül, hogy a zsidóság “soha nem látott létszámban és lelkesedéssel” vett részt az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcban, majd az első világháborúban, elsőként Magyarországon alakult tábori rabbinátus, továbbá a zsidó emberek számára a munkaszolgálat nyújthatott bizonyos fokú védelmet a németek, a Gestapo, illetve a nyilas rémuralommal szemben. A magyar hadtörténet dicsőséges lapjaihoz sorolják azt a tényt, miszerint Mátyás király hozta létre Európa első állandó hadseregét, Kovács Mihály részt vett az amerikai függetlenségi háborúban, Czetz János az argentin szabadságért küzdött, továbbá ő alapította meg az argentin nemzeti katonai akadémiát is. Taglalja a kötet az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit, és szerepel a kiadványban a magyar haderőben lezajlott rendszerváltoztatás, illetve Magyarország nemzetközi szerepvállalása a béke és a stabilitás érdekében, azaz többek között a boszniai, a koszovói, az afganisztáni, az iraki és az ugandai akciók. A Zrínyi Kiadó ritkaságszámba menő térképekkel, képekkel illusztrálta a kiadványt, amelyhez a magyar levéltárak, könyvtárak, múzeumok mellett vatikáni, isztambuli, zágrábi, bécsi, nürnbergi és firenzei gyűjtemények is forrásul szolgáltak. MTI